Hirdetés

Így lett a szendrői molnár unokájából oldtimeres

| 2018. 02. 17. | 11:52:00
A néprajz meg a géprajz: Borsodihír-interjú Gergely Bélával.
Így lett a szendrői molnár unokájából oldtimeres
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Gergely Béla „géprajzos” végzettségével immár nyolcadik éve szervezi a népszerű találkozót, ahová 1981-es Škodával érkezik, és ahol nemcsak az autókat, hanem a vidéket is szeretné népszerűsíteni.

Borsodihír: Erős indítás kell ahhoz, hogy egy gyerek életre szólóan elköteleződjön bármi mellett.
Gergely Béla: A családi kötődést le sem tagadhatnám, hiszen nagyapáim műszaki emberek voltak, szűkebb értelemben édesapám is. Szendrői vagyok, anyai nagyapám molnárként dolgozott a szendrői malomban, apai nagyapám pedig dömpert, autóbuszt majd mentőt is vezetett, emellett sokat barkácsoltak otthon és a faluban is. Apám autószerelőként kezdte az akkor még 3. Számú Volánnál (ma ÉMKK) és otthon is maszekolt, én pedig sokat lógtam a műhelyben. Többet lehettem láb alatt, de olykor segítettem is, például szerszámokat adogattam, féket légtelenítettem, felniket festettem, kocsit mostam. Magam is csináltam paradicsomkarókból és fóliából műhelyt a gokartomnak, amit állandóan szereltem, csinosítgattam. Természetesen a biciklik sem maradhattak ki. Hatalmas derbiket nyomtunk az utcabeli gyerekekkel az óvodakert körül.

Borsodihír: Hogy lett ezekből a 80-as években tipikus fiús elfoglaltságokból éppen veterán autózás?
Gergely Béla: A 90-es években voltam először veteránjármű találkozón Aggteleken, a cseppkőbarlangnál. Azonban az egyetemi évek alatt kerültem közelebbi kapcsolatba a veteránokkal. 2002-ben Hatvanban vettem meg először a Veterán Autó és Motor magazint, aminek címlapján egy kék Ford Mustang volt. Ebben az időszakban restauráltunk apámmal egy MZ TS 125-öst. Szinte az összes debreceni börzén ott voltam és vadásztam a kosárban kapott motorhoz az alkatrészeket. Végül sikerült mindent megvennem hozzá, összeraktuk, működött is, de sokat nem használtam, mert hamar vevője akadt.

Borsodihír: Aztán következtek a négykerekűek…
Gergely Béla: Ez után jött elsőként egy 1959-es Wartburg 311-es, vagyis a „púpos”. Szó szerint egy diófa alól kellett kiimádkozni. Nehezen adták, sokat rimánkodtunk a tulajdonosnak, de végül kötélnek állt. Elvontattuk Szendrőbe. Egy romos, de egyben lévő, pótalkatrészekkel megpakolt, nulla fékkel rendelkező kocsit kell elképzelni. A buszmegálló éppen tele volt cigánygyerekekkel, akik a látvány miatt csak ennyit tudtak mondani: „Dikk mán az az autó, he!” Én ezt dicséretként fogtam fel. Elkezdtük felújítani, de közben vettünk egy 1962-es Škoda Octavia Supert Kazincbarcikáról.

Borsodihír: Van kedvenc márkád, autód?
Gergely Béla: A Wartburgot eladtam, de abból a pénzből vettem egy 1981-es Škoda 105-öst, amit még a mai napig használok. Emellett van még egy 1986-os Škoda Rapidom, amit most újítok fel. Nekem csak Škodáim vannak, Gergely nagyapám szovjet gépeket hajtott (Moszkvics 408, Lada 21011), Dobóczi nagyapám leginkább biciklit. A legtöbb autónk fehér színű volt. Nekem is van most kettő. Erre biztos ki lehetne találni egy jó kis eredettörténetet. Még gondolkodom rajta.

Borsodihír: Ilyen erős műszaki érdeklődéssel miért a néprajz szakot választottad? Hogy sikerült elkerülni a műszaki pályát?
Gergely Béla: Sajnos nincs műszaki végzettségem, a néprajz legkevésbé sem az, bár sokat viccelődtünk és felvágósan géprajznak hívtuk, hogy bölcsészként ne bukjunk le azonnal például a műszaki főiskolások körében. Érzékem van a szereléshez és szorgalmam is, sokat tanultam apámtól, kollégáktól, könyvekből. Egyébként nagyon büszke vagyok a bölcsészdiplomámra is és az egyetemen eltöltött időre, nagyon sok jó embert ismertem meg ott. A néprajz és a mostani munkám között sok közös vonást vélek felfedezni. Gépjármű-restaurátorként a műhelyben mi is értékeket kutatunk fel, mentünk meg az utókornak, csak ez inkább a tárgyi néprajz kategóriába esne. Az etnográfia mindig is megfoghatóbb volt számomra, azon belül is a népi építészet. Szendrőben is sokat kerekeztem fényképezőgéppel a nyakamban és megörökítettem az autentikusabb épületeket. Természetesen a bölcsészkar nem múlt el nyomtalanul, mert rendszeresen írok a Veterán Autó és Motor, valamint az Oldtimer&Youngtimer magazinokba mint külső munkatárs. Emiatt sokat járok veterános rendezvényekre szerte az országban.

Borsodihír: Ez hozta meg a kedvet a saját rendezvény szervezéséhez is?
Gergely Béla: Többedmagammal immár nyolcadik alkalommal szervezünk Szendrőben egy túrával egybekötött találkozót. Ennek egyik célja, hogy összehozza a környékbeli települések veteránosait, illetve akik más vidékről érkeznek, azok megismerjék Borsod megye északi részének földrajzi és kulturális értékeit. Így nem öncélú a rendezvényünk, némi küldetéstudat is van benne. Idén a 2+2 Ütem Szendrői Veteránjármű-találkozó július 14-én lesz, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Szárnya Patrícia

Hirdetés