Megszop(t)atva

2014.01.03. 22:54

Megszop(t)atva

Politikát keverni az anyatejbe, na, ez már tényleg gusztustalan. Bereczki-Csák Helga jegyzete

Hirdetés

Naturalisztikus részletek következnek, aki nem bírja, kattintson át Rubint Réka fenekére. Tegyük hozzá: ő is szoptatta mindhárom gyerekét, pedig 12 éve van a mellében – tessék, így is lehet.

Szoptatni egyáltalán nem egyszerű. Noha a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, egyidejűleg megannyi feltételnek kell teljesülni ahhoz, hogy az anya maga tudja táplálni újszülöttjét saját testéből. Reflex, tudatosság és akarás, türelem, hormonok, technika. Az első órákon rengeteg múlik. Ilyenkor, amikor mindenféle altesti fájdalmaktól egyébként is csillagokat lát a nő, ügyeskedni kell, erőt gyűjteni, próbálkozni, és ha nem megy, akkor újra próbálkozni. És megint újra. Ha baba és anya ráérez egymásra, ha jól tudnak együttműködni, nagyjából két nap telik el, mire az előtej csendes szivárgása után berobbannak a mellek. Ezt, azaz a tejbelövelléshez kapcsolódó érzést úgy írnám le, hogy ha eddig csillagokat láttunk, akkor most kiviláglik a teljes Naprendszer az összes planétával, csillagközi porral és űrszeméttel együtt, de még a kis herceg alakja is kompletten kivehető a B 612-es bolygón. És akkor még hátra van az összes további szoptatásnál az első két szívás, amit átélve biztosak lehetünk benne, addig elkövetett valamennyi bűnünk megváltásra lel ebben a kínban.

Aztán a fejés. Az ördögi kör. Mikor már úgy érezzük, annyi van belőle, hogy pisilni is tudnánk tejet, szinte öntudatlanul fejni kezdünk. Pedig minél többet „eresztünk le”, annál több termelődik. Ekkor jön a vizes ruha. A szakembertől való segítségkérés. Vagy a mellgyulladás. Rosszabb esetben a tejláz. De ha ez nem, akkor a még rutintalan gyermek olyan sebeket ejt a rossz fejtartás miatt a mellen, amitől – volt alkalmam átélni – szó szerint vért iszik. Na, ha már kellően rosszul vannak, jöjjön a téma szebbik része! Mert mégis azt mondom: a szoptatás funkcionális részén túl pótolhatatlan létélmény, a nőiség megélésének fontos eleme, mindazonáltal rendkívüli személyesség, igazi együttlét.

Nem mindenkinek adatik meg. Lehet nem szoptatni lustaságból, félelemből, nem akarásból, esztétikai okokból, de egészen változatos – akceptálható – okok miatt is. Nem attól jó anya valaki, hogy képes szoptatni, hanem attól, hogy a legjobbat akarja a gyerekének. Akiben azonban megvan az arra irányuló szándék, hogy akár más anya tejével táplálja a csecsemőjét, és még erőfeszítést is tesz érte, fizet is érte, attól (bármilyen alapon) elvenni a lehetőséget, meghaladja a napi politika szintjét. Az embertelenség.

Hogy tovább menjek: nemzetnyirbálás. Mert lehet, hogy a tápszeres etetésbe még egyetlen gyerek se halt bele, sőt, lettek belőlük (is) napfizikusok és Broadway-sztárok, de ha a legjobbat adhatjuk a jövőnek, miért érnénk be kevesebbel? Éppen ezért egy anyatejgyűjtő állomás bezárását, de magát a létét sem lehet gazdasági alapon mérni, értelmezni. Legközelebb a vérellátót zárják be? Az se termelhet sokat. Vagy limitálják az újraélesztések számát? Pedig tiszta ráfizetés egy defibrillátor. Főleg annak, akinek meg kell vennie.

Ha az önkormányzat megunta a savanyú tejszagot, vegye át a működtetést kórház, alapítvány, vállalkozó, akárki. Garantálom, hogy fél nap alatt szerzek száz anyukát, akik egész családjukkal együtt eskü alatt vallanak arról, hogy oda utalják a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát.

Vagy más a szándék? Nemzeti tejboltok jönnek netán? Dolly Buster-logóval, ablakok tejüvegből, pánikgomb helyett bébiőr két ceruzaelemmel. Na de a politikába anyatejet keverni nem én kezdtem. A nemzetes urak és követőik jöttek itt bőszen kampánnyal, jég- és Főnix Csarnokkal, hogy bezzeg az is veszteséges. Hát ja. Mennyivel jobb lenne szántó és legelő a helyükön! És az idők végezetéig kijátszható stadion-kártya… A „nincs, és nem is lesz”-en szocializálódottak nehezen értik meg a valami, az épül és a neked összefüggéseit. De ha nem neked, majd a gyerekednek. (Persze ez az ő olvasatukban demagógia).

Más itt a baj.

1 800 forint egy liter anyatej. Marha kevés, ha azt vesszük, mennyi előkészület, energia kell egy ekkora (ebben az összefüggésben hatalmas) adag lefejéséhez. És marha sok, ha meg kell venni. Mert miért kerül pénzbe a gyermek egészséges fejlődéséhez legoptimálisabb tápanyag? Ha valamit, hát ennek a költségét átvállalhatná az állam. És fizethetne a tejet adó édesanyáknak jóval többet is. 1 800 forint: nem mintha valami bajom lenne vele (sőt!), de ennyibe kerül egy liter közepes minőségű pálinka is. Azt intézményesen védelmébe vette a haza, oltalom alatt áll.

Cefreszag van.

Bereczki-Csák Helga

(Kis magyarázat a fotóhoz: pasztörizát anyatejből már jégkrémet is készítenek; akinek volt/van pofája nyilvánosan a gyűjtőállomás útjába állni, kapjon egyet, és nyilvánosan nyalja el!)

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés