Rokkantsági felülvizsgálat – rehabilitálhatók pokla

2013.04.02. 08:09

Statisztikailag kimutathatatlanul kicsi annak az esélye, hogy bármelyik elvesztett végtag vissza fog nőni... Szabó-Kovács Patrícia jegyzete

Hirdetés

Gőzerővel zajlanak, és 2013 végéig le is zárulnak a rokkantsági felülvizsgálatok, hallom.  Eddig a vizsgálatra behívottak több mint 10 százalékánál állapították meg, hogy 40 százaléknál kisebb az egészségkárosodás mértéke, így ők rehabilitálhatók. A cél: visszaterelni őket a munkaerőpiacra, a „munka világába”. Ez gyönyörű idea, igazságosnak is mondhatnánk, ha lenne munka. Az egészségeseknek sincs, és azoknak sem, akik igazán, nagyon szeretnének dolgozni. Tudjuk, hogy tíz év alatt 1 millió új munkahelyet teremt a FIDESZ, (erről mindig az elcsépelt mondás jut eszembe: „a lehetetlent azonnal elintézzük, a csodára egy kicsit várni kell”), ebből az elmúlt három évben mínusz mennyi is valósult meg?

Persze lehet közmunkaprogramokkal papíron trükközni, és átmenetileg kozmetikázni a számokat, de a 6-9 hónapig adófizetők pénzén finanszírozott foglalkoztatás éhbérért NEM munkahelyteremtés. Egyrészt a közmunkával elég könnyen könnyen vissza lehet élni, másrészt a támogatási időszak lejártát követően ugyanúgy mehet a munkavállaló Kukutyinba zabot hegyezni, új munkahely nem keletkezett, a feladat elvégeztetett, ennyi. Legfeljebb egy időre kikerül a támogathatók köréből, így papíron nem szaporítja tovább a munkanélküliek népes táborát.

A munkahelyteremtés a vállalkozók támogatása, gyárak bevonzása és telepítése, termelés serkentése, ahol hosszú távon valódi munkaerőigény keletkezik, nem csak technikailag, papíron. Na, ilyen nem nagyon van Magyarországon, Debrecenben meg talán még kevésbé, hiába vagyunk az ország második legnagyobb városa. Esetleg elvétve. Persze ez nem egyszerű dolog, meg lesz második Opel gyár, de az egymilliótól olyan távol állunk, mint Makó Jeruzsálemtől, ezt talán be lehetne, kellene ismerni.

És erre a helyzetre rakódik rá a rokkantsági felülvizsgálat. Még mielőtt a torkomnak esne bárki is, nem azt akarom mondani, hogy kapjanak ajándékba ellátást azok, akik mondjuk 15 éve, amikor még viszonylag könnyen megoldható volt, jó pénzért, makkegészségesen leszázalékoltatták magukat. Sőt. Velük kamatostul fizettetném vissza az adófizetők pénzéből elcsalt, jogtalanul felvett összeget.

De aki esetleg több év kiesés után munkaképesnek nyilváníttatik, maximum munkanélkülire mehet. Az meg ugyanaz, pepitában. Azt sem értem, miért kell bizonyos időközönként rendszeres felülvizsgálatra visszarángatni azokat is, akiknek nincs kezük, lábuk. Statisztikailag kimutathatatlanul kicsi annak az esélye, hogy bármelyik elvesztett végtag vissza fog nőni, és a leszázalékolt újra munkaképes lesz. Legalább őket hagyják békén, bármennyire is fontos megspórolni azt a 190 milliárdot év végéig a rokkantsági ellátásokon. Mert az elv bármennyire is racionális és megérthető, amikor a gazdasági szükségszerűség, a pénzügyi szemlélet kerül előtérbe, nem biztos, hogy az alkalmazás életszerű lesz. És van, akinek ez  nem puszta kampányfogás és statisztikai tili-toli, hanem harc a túlélésért.

Szabó-Kovács Patrícia
 

Hirdetés

Hozzászólás

Hirdetés

Hirdetés