Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A féltékenység legyőzése öt lépésben

| 2020. 08. 09. | 18:36:00
Péter Eszter, pszichológus cikke
A féltékenység legyőzése öt lépésben
Hirdetés
Hirdetés

,,Mi nem vagyunk egymásra féltékenyek, mert megbízunk a másikban” – állítjuk teljes meggyőződéssel hosszú éveken keresztül a baráti összejöveteleken az ellaposodott kapcsolatban élő ismerősöknek, a kötelező vasárnapi ebédeken a közös jövőnkben kételkedő szüleinknek és a kávéautomata mellett a sztorijainkra kiéhezett szingli kolléganőinknek. Aztán bekerül a képbe egy harmadik – 10 évvel fiatalabb és legalább 20 kilóval kevesebb, mint mi, de a bűne igazából mindössze annyi, hogy egy emeleten dolgozik a párunkkal és gyönyörű. Ettől mégis megváltozik minden: a zöld szemű szörny egyik pillanatról a másikra beköltözik az életünkbe és onnantól kezdve képtelenek vagyunk szabadulni tőle. Mit tehetünk mégis ellene? Erről szól a cikk.

Legyünk őszinték önmagunkhoz

Az, hogy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, elsőre jó ötletnek tűnhet, de nem túl célravezető. A féltékenység igenis problémát okoz, mert megingatja a párunkba és a kapcsolatunkba vetett hitünket és bizalmunkat. Ahhoz, hogy az egyensúlyt visszaállítsuk, elengedhetetlen, hogy feltegyük magunknak a kérdést: miért is tud minket egy ilyen helyzet elbizonytalanítani? Ha őszinték tudunk lenni önmagunkhoz, az mindenképp egy jó kezdet lehet.

A féltékenység gyökere

Tisztában kell lennünk vele, hogy a féltékenység nem a párunk viselkedése miatt alakul ki, hanem ez a mi eltúlzott reagálásunk egy bizonyos helyzetekre. És mi okozza? A bizonytalanságaink és félelmeink. Ha sikerül felismernünk ezt, akkor elkezdhetünk dolgozni ezek leküzdésén.

Kockázat elfogadása

Ha szeretünk valakit, meg kell tanulnunk annak a kockázatával élni, hogy elveszíthetjük; akár családi, akár baráti, akár szerelmi kapcsolatról is van szó. De a túlféltés nem fogja a párunkat megállítani abban, hogy elhagyjon minket. Az egyetlen, amit elérhetünk vele, hogy csapdában fogja magát érezni, és előbb-utóbb menekülőre veszi majd: akár azzal, akire féltékenyek vagyunk, akár valaki mással.

Önszeretet

Ha megtanuljuk szeretni és elfogadni önmagunkat, elég önbizalmunk lesz ahhoz, hogy befejezzük a másokhoz való hasonlítgatást. Ha tisztában vagyunk az erősségeinkkel és gyengeségeinkkel, akkor látni fogjuk, hogy melyek a hibáink, de tudjuk majd, hogy ezek is a személyiségünkhöz tartoznak és velük együtt is szerethetőek vagyunk. Legyünk büszkék arra, akikké váltunk az évek során és adjuk meg magunknak a minket megillető tiszteletet.

Bizalom

A bizalom kell, hogy a kapcsolatunk alapja legyen, ezért meg kell tanulnunk bízni a párunkban. Akkor is, ha ez nagyon nehéz. Akkor is, ha azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk rá. Tudomásul kell vennünk, hogy nem olvasgathatjuk a céges levelezését, amikor kedvünk tartja (akkor sem, ha szörnyen kíváncsiak vagyunk rá), nem monitorozhatjuk a telefonját minden egyes alkalommal, amikor felvillan rajta egy értesítés (akárhogy vágyunk rá), nem követhetjük őt Sherlock Holmesként 0-24-ben (bármennyire is szeretnénk), ezért egyetlen esélyünk van: hogy megbízunk benne. Vagy nemcsak az ő életét, hanem a sajátunkat is megkeserítjük.

A féltékenység nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, így leküzdése sem megy varázsütésre. De ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, megadjuk a kellő bizalmat a párunknak és nem hagyjuk, hogy a kételyeink tönkretegyék a kapcsolatunkat, együtt sikeresen túlléphetünk rajta.

Péter Eszter pszichológus

További cikkek a párkapcsolati témában a szerző weboldalán!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés