Életünk kényszerű korrekciója: 2020
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szerint a karácsony reményt hordozó, vigasztaló ünnep, és ez a vonása nehéz időkben mutatkozik meg igazán. A bíboros hangsúlyozta: az emberrel szolidaritást vállaló Isten „egy lett közülünk”, megmutatva ezzel is, hogy „az ő szeretete tervezi meg az emberiség életét”. – Az elmúlt hónapokban látványos volt, ahogyan versenyt fut egymással a járvány és a tudomány. Talán már látszik a fénysugár is ennek a sötét időszaknak a végén, ha pedig sikerül végre megtalálni a vírus ellenszerét, az is a teremtő Isten ajándéka lesz, aki képessé tett bennünket erre – mondta.
A bíboros szerint a hívő emberek alapvető lelki igénye, hogy szentmisén vegyenek részt, felvegyék a szentségeket, és ez az igény az elmúlt időszakban jobban tudatosult bennük, mint amikor korlátozások nélkül gyakorolhatták vallásukat. A járvány idején azt is megtapasztalták, hogy sok esetben a nem hívő vagy „éppen csak távoli emlék szintjén hívő ember is Istenhez fordul élete nagy kérdéseivel, nagy drámáival”. Az elmúlt időszakban többen keresték fel a plébániákat olyanok, akiknek koronavírus-fertőzés miatt kórházba került, esetleg élet és halál között lebegett hozzátartozójuk, és noha sem a beteg, sem a rokonai nem voltak templomba járók, mégis úgy érezték, ebben a helyzetben az egyház tehet értük valamit.
Ilyenkor szentmisét mondanak, imádkoznak a betegért
– fűzte hozzá a bíboros. Erdő Péter kitért arra is: az elmúlt időszak tanulsága az is, hogy a hívekkel az online térben kialakított kapcsolatot meg kell tartani a későbbiekben is.
Ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy bár a közösségi média a templominál elevenebb, könnyedebb kommunikációt tesz lehetővé,
a papok ne adják magamutogatásra, bohóckodásra a fejüket,
hanem az egyház küldetéséhez hűen használják ezt a fórumot is.
A megváltó jövő…
Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott, az idei ünnep visszafogottabb, szerényebb, de „életünk kényszerű korrekciója” talán közelebb enged a karácsony igazi nagy titkához.
A református püspök arról beszélt, nem ez az első karácsony, amikor úgy tűnik, nem tudunk csak az ünnepre, annak lényegére figyelni, mert „az aktuális nyomorúságok kiszorítják az életünkből”. Ilyen lehetett a karácsony 1944-ben Budapest ostromakor vagy az első világháború végén Erdélyben, a román megszállás idején. Az emberiség történetében sokszor voltak az ünnepet akadályozó éhínségek, járványok, háborúk. Ugyanakkor
az utóbbi évtizedekben sokat panaszkodtunk, hogy az ünnepek körüli hajsza, loholás túlélési feladvánnyá teszi a karácsonyt. Most nincs nyüzsgés, minden visszafogottabb, minden szerényebb, és talán a kettő együtt, a régiek történelmi tapasztalata a háborús ünnepekről és saját életünk szükséges korrekciója közelebb enged karácsony igazi nagy titkához.
Idén talán „megérezzük, Isten hogyan lépett be egy háborgó, nyugtalan embervilágba, hogyan ragyogott föl a világosság a sötétségben, hogyan adott az ember számára nem spekulációkat, hanem megalapozott reményt” – mutatott rá, hozzátéve: a karácsony mindig a jövőt nyitja meg, bármilyen szomorú is a helyzet, egészen biztosan nem reménytelen.
Több idő a szemlélődésre
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke felidézte, a legelső karácsony sem volt idilli, Jézus születését is beárnyékolták a külső gondok, az életveszély, mégis megtörtént a csoda. Idén, alkalmazkodva a körülményekhez – folytatta –,
meg kell próbálnunk sallangok nélkül ünnepelni, ha ezt megvalósítjuk, akkor Istenre is több időnk lesz.
Hozzátette: a távolság nem lehetetleníti el a személyességet, a szeretet sokféle gesztussal, egy telefonhívással, egy levéllel is kifejezhető.
Az elmúlt időszakról azt mondta: a járvány első, tavaszi hullámában érezhető volt az egyházban egyfajta „fölívelés”, az online istentiszteletek meglepően sok embert elértek, köztük olyanokat is, akik egyébként nem járnak templomba. A második ciklusára alábbhagyott a lelkesedés, az emberek elteltek a mindenhonnan rájuk zúduló közvetítésekkel, karanténvideókkal. Ez arra figyelmeztet, hogy nem lehet „kilökni az üzenetet az éterbe”, mondván, majd csak lesz, aki meghallgatja. Vissza kell térnünk az emberek egyenkénti megszólításához, mert a személyességet semmi nem pótolhatja – hangsúlyozta.