A Bükkön át futott Kazincbarcikától Felsőtárkányig. Mert az öröm

borsodihir.hu

2020.07.12. 15:50

A Bükkön át futott Kazincbarcikától Felsőtárkányig. Mert az öröm
Fotók: magánarchívum

Gyöngyösi Róbert már a Tisza-tavat is körbefutotta, egymás után kétszer. A kicsivel nem éri be.

Hirdetés

Gyöngyösi Róbert 36 éves. Kazincbarcikán lakik, Miskolcon dolgozik – szakmáját tekintve gazdasági informatikus, de személy- és vagyonőr végzettsége is van. Egy apró borsodi falu festői dombjai között nőtt fel, gyakorlatilag mindentől messze. Amikor sok-sok évvel később a városba költözött, hiányozni kezdett neki a természet és a mozgás. Úgy döntött, mindkettőt visszaszerzi, ezért kezdett futni. Azóta a kicsivel nem éri be: heti átlaga 100-120 kilométer. A leghosszabb futása az Ultra Tiszta-tó volt, ez 126 kilométer, azaz kétszer kerülte meg a tavat, de a közelmúltban elfutott Kazincbarcikától Felsőtárkányig, a Bükkön át, ami 45 kilométer. Élete első versenye rögtön egy maraton (42 kilométer) volt – azt mondja, ma már teljesen nyugodt a rajt előtt.

Borsodihír: Magányos szakma a futás?
Gyöngyösi Róbert: Alapvetően a futást nem tartom a magányos emberek sportjának. Rengeteg lehetőséget rejt, ha az ember kissé el szeretne vonulni a külvilág nyüzsgése elől egy kis lelki nyugalom reményében. Bizonyos szinten túl megnyílik előtted a világ, és nem érzel lehetetlent. Edzeni általában terepre járok: kellemes érzéssel tölt el a természet csodás világának felfedezése, valamint mindig új energiákkal tölt fel. Futásaim során sok új baráttal gazdagodtam, amire végtelenül büszke vagyok. A futóké nagyon összetartó közösség – a felkészülések és versenyek során ösztönözzük, biztatjuk egymást, önzetlenül örülünk egymás sikereinek. Megható volt példáult legutóbb, amikor az egyik versenytársam az Ultra Tisza-tó-126 célba érkezésénél meglepetésszerűen várt engem, és ahogyan a barátaim örültek a sikeremnek. Ezek a pillanatok minden fáradságot és küzdelmet megérnek.

Borsodihír: A terepfutás Borsodban szinte házhoz jön: a Bükk, az Aggteleki-karszt, egy Kazincbarcika-Felsőtárkány táv kivételes lehetőségeket kínál. Ismered a vidéket, mint a tenyeredet?
Gyöngyösi Róbert: Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szinte a természetben nőttem fel. Gyermekkorom óta folyamatosan kivehettem a részem a környező vidék megismerésében. Korábban egy borsodi kis falutól 4 kilométerre laktam, a dombok között – már az általános iskolába járás is napi 8 kilométer gyaloglással járt. Mindig is vonzott a túrázás, futás, rengeteget kerékpároztam, mely hozzájárult jelenlegi sikereimhez. Ma – kazincbarcikai lakosként – szintén szerencsés a helyzetem: pár száz méterre az erdő, ahonnan a lehetőségek végtelen tárháza nyílik, akár turistautakon haladva is. Mindig is vonzott az ismeretlen. A korszerű technikának köszönhetően jól tájékozódom számomra új területen is, kevés esetben választom edzésként ugyanazt az útvonalat. Az idei évben sajnos sok verseny elmaradt, helyette egyedül, lakóhelyem 80 kilométeres körzetében fedeztem fel az ismeretlent.

Borsodihír: Az ultrafutásra nehezen lehet azt mondani, hogy csak átmozgatom magam vagy épp le akarok dolgozni 20 deka hájat. Hogyan lesz a futóból ultrafutó?
Gyöngyösi Róbert: A előző években kizárólag kedvtelésből futottam. A városi életet élve azonban elkezdett hiányozni a mozgás. Éreztem magamban, hogy képes lennék lefutni egy maratont, amit sikeres felkészüléssel rövid időn belül teljesítettem is. Ez volt életem első versenye. Annyira megtetszett, hogy fokozatos edzésnöveléssel egyre hosszabb távokat tudtam megtenni, nagyobb megerőltetés nélkül. Ahogy Forrest Gump is mondta: Ha már eddig eljutottam, miért ne futhatnék tovább?

Borsodihír: A célban – mondjuk 122 kilométer után – mi a legdominánsabb érzés? Világvége? Szomjúság? 
Gyöngyösi Róbert: Az Ultra Tisza-tó versenyen 100 kilométer után volt egy kritikus pont, mert az új cipőm nagyon feltörte a lábam. Mivel engem nem kísért biciklis, annyim volt, amit magammal vittem. Elfutott mellettem néhány versenytársam, biztatásukra új erőre kaptam, és folytattam a célig, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Közben viszont már megtette hatását a tűző nap is. Ám minden rosszat elfeledtet, ha az ember érzi, elérte a maga elé kitűzött célt, melyre azt szoktam mondani, leginkább fejben dől el. Úgy érkeztem vissza bátyám szülővárosába, Tiszafüredre, hogy tele voltam a verseny során szerzett kellemes emlékekkel. Nagyon megható volt a fogadtatás, már a város elején meglepett egy gyereksereg a We Are The Champions című slágerrel. Szinte a semmiből bukkantak elő egy zenedobozzal. A cálba érve a rengeteg gratuláció nagyon jól esett, olyan köztiszteletben álló emberek is odajöttek hozzám, akikről álmomban sem gondoltam, hogy egyszer találkozom velük.

Borsodihír: Megkerülted a Tisza-tavat is – egymás után kétszer. A biciklisek paradicsoma lett, mióta végig van bicikliút. A két kerék sosem vonzott? Vagy bármilyen más sportág?
Gyöngyösi Róbert: A kerékpározás mindig vonzott. Már gyermekkoromban elmentünk Borsodból Tiszacsegére – hétvégi kikapcsolódás gyanánt. Annyi volt a napi átlagos kilométerem kerékpárral, hogy az egy komolyabb edzéssel is felért. A Tisza-tavat megkerülve gyönyörködtem a természet szépségeiben, azon gondolkoztam, hogy ide még el kell jönnöm horgászni is, hiszen gyönyörű horgászhelyeket láttam, több helyen hallottam harcsarablás hangját verseny közben. 

Borsodihír: A közösségi oldaladon nemcsak rajt-cél fotók és érmek vannak, de természeti kincseket is megosztasz. Mikor adódik lehetőség futás közben őzet, vadvirágot fotózni?
Gyöngyösi Róbert: Terepfutásaim során szinte érintetlen területeken haladok át – minden esetben van rá lehetőségem, hogy csodás dolgokat fotózzak. A vadak hangjait, jeleit már távolról is hamar felismerem, akár az avar zörgéséből is, ezért, mikor előbukkannak, gyakran sikerül lencsevégre kapni őket. Edzéseimbe belefér a fotózás, nálam nem az idő, hanem a távolság a mérvadó; ami szép, azt szeretem megörökíteni. 

Borsodihír: Akkora távokat teljesítesz, amire egy kívülálló még autóval is felkészül: tesz egy flakon vizet, feltölti a telefont, mert bármi történhet útközben. Melyik volt a leghosszabb futásod? És a legemlékezetesebb?
Gyöngyösi Róbert: Az Ultra Tisza-tó 126 eddigi leghosszabb és legemlékezetesebb futásom, bár minden eddigi versenyemnek megvolt a maga szépsége. A szervezés nagyszerű volt, a frissítőpontok kifogástalanok, mindenhol jól felkészült szervezőcsapat fogadott. Verseny közben jókat beszélgettünk egy hasonló tempóban futó barátnőmmel, mintha csak sétálni mentünk volna. A frissítőknél bevártuk egymást, mindkettőnk számára húzóerő volt, hogy együtt futhattnk. Ezáltal fel sem tűnt a hosszú út monotonitása. A versenyt izomláz nélkül lefutottam, így nem is szeretném összehasonlítani egy hegyi tereppel, melynél méginkább fontos a lélekjelenlét és a kitartás. 

Borsodihír: Ha neked ma azt mondják, hogy holnap egy maraton, egyáltalán lázba hoz még? Vagy meg se kottyanna?
Gyöngyösi Róbert: Heti rendszerességgel futok minimum egy maratoni távot edzésként, de természetesen minden nagyobb verseny lázba hoz, a különbség csak annyi, hogy egyre nyugodtabb vagyok egy rajt előtt. 

Borsodihír: Van ennek bizonyára pszichológiai háttere is. Az ember valami elől, valami után, vagy valamiért fut?
Gyöngyösi Róbert: Minden hosszabb táv újabb és újabb kihívást jelent számomra. Főként önmagamnnak bizonyítok vele. Azért futok, mert egyszerűen örömöm lelem benne: a futás edzi a testet és a lelket egyaránt. 

Borsodihír: Mondd, hogy aki ennyi kalóriát éget, az bármit büntetlenül megehet! 
Gyöngyösi Róbert: Szinte bármit. Aki ennyi energiát éget, fontos, hogy pótolja is. Az én nézetem sok futóéval ellenkezik, mert képes vagyok a futózsákba úgy pakolni egy hosszabb edzésre, mintha egy egésznapos, kemény fizikai munkára készülnék. Futás közben gyakrabban és kevesebbet eszem, hogy folyamatosan tudjam pótolni az energiát: általában rengeteg húst és gyümölcsöt. Imádok egyébként sütni-főzni, szeretem a tradicionális, valamint szabadtűzi ételeket. A rokonságom hajdú-bihari származású, megtanultam például hagyományos birkapörköltet, slambucot, töltött káposztát főzni. Egyedülállóként fontos, hogy el tudjam készíteni az ételeket. 

Borsodihír: A futás előtti éned miben különbözik a futó énedtől? Mondjuk azon túl, hogy jobb az erőnléted.
Gyöngyösi Róbert: Mióta rendszeresen futok, kiegyensúlyozottabb az életem, jobban odafigyelek magamra, megnőtt az önbecsülésem és sokkal felszabadultabb vagyok.

Bereczki-Csák Helga

Gyöngyösi Róbert következő versenye augusztus 21-én a Korinthosz Ulta Marathon Race lesz Baja és Szekszárd között. Itt 80 kilométerre készül.
KazincbarcikafutásGyöngyösi Róbert

Szóljon hozzá!

Hirdetés