Móricz tündérszigete: Tiszacsécse
„Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére"
– így vall szülőfalujáról Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja, aki – a hivatalos iratok szerint – pontosan 140 évvel ezelőtt, 1869. július 2-án látta meg a napvilágot.
De nem! Móricz Zsigmond június 29-én született, csak éppenséggel nem volt pap a faluban, aki anyakönyvezze. Aratás volt ugyanis, és a pap is ott dolgozott a földeken. Így lett aztán július 2. Móricz születésnapja.
Anyja Pallagi Erzsébet, református lelkész leánya, apja Móricz Bálint ötholdas gazda, földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított, ám vállalkozásai rendre kudarcot vallottak, így a család nyomorba került. A család háromszor költözött Csécsén. Első házuk a milotai faluvégen volt, itt született az író, ám ezt – elég meggondolatlanul – az 1960-70-es évek fordulóján lebontották. A falu közepén, a református templom (szintén műemlék) közelében álló, taposott szalmával fedett ház, amely most Móricz-emlékházként működik, a harmadik volt, ahová a „tündérszigeten” költözött a család.
Ekkor már nagyon szegények voltak. A csepp, háromosztatú házat Móricz édesapja a két kezével építette. Ám innen is költözniük kellett: a közeli Túristvándiba, a nagybácsi, Pallagi László kovácsműhelyébe, majd onnan a Borsod megyei Prügyre. Móricz Bálint itt már napszámosként tartotta el hét gyermekét. Keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudják.
A ház, ami ma Tiszacsécsén Móricz emlékét őrzi, olyan bútorokkal van berendezve, melyek az író korából valók, de nem volt az övék. Az egyetlen olyan tárgy, amely viszont az övék volt, egy bölcső, melyben Pallagi Erzsébet ringatta a kis Zsigmondot. Egy ideig tévesen ezt a házat jelölték Móricz szülőházának, ám a táblát utóbb levették róla.
Tiszacsécsét Móricz Zsigmond tette híressé, amikor 1942-ben így írt róla: „Csécse ott fenn, a Tiszaháton, a szőke Tisza partján a 62 házból álló kis falu, amely úgy körül van véve gyümölcsösökkel, szilvásokkal, hogyha az ember szekérrel közeledik felé, semmit sem lát belőle távolról, csak a gyümölcserdőt és annak a közepén a pompás falutornyot, hegyiben egy kopjagombbal.”
Az egy főutcás, orsós alaprajzú Tiszacsécse 108 lakásában ma mindegy 280-an élnek, az emberek fő megélhetési forrása a szilva és a dió.
Móricz emlékét hűségesen ápolják a tiszacsécseiek. Köztük is a legtöbbet Magos Jenőné Ida nénitől hallhatunk róla, aki, ha épp arra járunk, szívesen megmutatja nekünk a házat, és élvezetesen beszél arról, hogyan élt itt, a tündérszigeten Móricz családja, mekkora meglepetést keltett, amikor egy Móricz-ünnepség alkalmával bemutatkozott a színpadon Móricz Imre, akit állítólag le sem tagadhatna az apja.
