Kályha, babakocsi, heverő: a megye önkéntese Sajószentpéterről, aki észreveszi a nincset

Ha az alulról szerveződő segítségnyújtásnak van tankönyvi példája, akkor Bertáné Eszlári Zsuzsanna egyszemélyben az. A születése óta Sajószentpéteren élő kétgyermekes édesanya egyetlen szervezetnek sem tagja, mégis olyan hatékonysággal oldja meg a rászorulók bárminemű gondját, amit példaként körbe lehetne hordozni az országon, hiszen akut társadalmi problémákra nyújt megoldást. Zsuzsanna tavaly Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkéntese lett, pedig a 36 éves, szociológus végzettségű fiatalasszony – aki a Diósgyőri Családsegítő Központ munkatársa – valójában “csak" annyit tesz, hogy figyel, és ahogy látva látszik: ez a figyelem az, amire a mai világban talán a legnagyobb igény mutatkozik. Észreveszi a nincset, keres, irányít, intéz szervez. Igaz, három remek férfiú áll mögötte: a családja.

Borsodihír: Vaskályha, babakocsi, heverő, gyermekruha, fuvaros – ha a környéken hirtelen szükség lép fel, akkor hozzád fut be a kérés. Miként alakult ez így?
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: 2020 márciusa mindenki életében hatalmas változást hozott. A fiainkkal én maradtam itthon, gyeden voltam, így a korlátozások ezen része nem okozott problémát. Ekkor, egy Facebook-bejegyzés kapcsán – amiben az egyik ismerősöm élelmiszeradományt kért egy nehéz körülmények között élő fiatalember számára – lettem figyelmes a sajószentpéteriek hasonló segítségkéréseire. Ez volt a kezdő lépés, aztán minden jött magától. Kiságy, kályha, ruhanemű, bútorok, mosógép – minden volt a repertoárban. Érkeztek a kérések, amiket a Facebookon posztoltam, és szerencsére, az esetek 90 százalékában felajánlást tettek igazán jólelkű, nagyszerű emberek. Sok mindent vittem el magam a családokhoz, idővel azonban szinte már csak közvetítettem, és vagy az adományozó vállalta a szállítást, vagy a segítséget kérő oldotta meg a fuvart. 

Borsodihír: A hatékony segítséghez felajánlók is kellenek. Hála Istennek: vannak, pedig a Sajó-völgye alapvetően nem a jómódról híres. Mit tapasztalsz: alapvetően kik adnak? 
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: Tökéletes meglátás. Mindez a felajánlók nélkül nem valósulhatott volna meg. Többségében olyan személyek adományoznak, akik maguk sem dúskálnak anyagi javakban. Persze kaptam segítséget olyan – névtelenséget kérő – családapától karácsony előtt, aminek köszönhetően sok családhoz tudtam élelmiszercsomagokat eljuttatni. Az Eszterházy-kupa egyik szervezője felkért, hogy ajánljak a figyelmükbe két sajószentpéteri családot, akiknek karácsonyra a virtuális kupán befolyt összegből tudtak adományozni; óriási megtiszteltetés volt számomra.

Borsodihír: Önmagában kevés, ha már megvan az adomány, szervezni is kell. Sőt, az a kemény munka. 
Bertáné Eszlári Zsuzsanna:A szervezés az egyik alappillére ennek a ,,munkának”. Szerencsére ebben, mi nők fantasztikusak vagyunk. A férjem türelmének köszönhetően ez sem okozott gondot. Amikor felajánlást szállítottam valahova, ő rendezte itthon az apró-cseprő családi viszályokat a fiaink között. Mindig rengeteg üzenetváltás, telefonos egyeztetés előzi meg az adományok célba érését.

Borsodihír: Tűzkárosultak, a hallássérült Noémi, de az SMA-1-gyel küzdő Zsombi támogatásában is részt vettél már. Lehet/kell fontossági sorrendbe állítani a segítségre szorulókat?
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: Sosem állítottam fel fontossági sorrendet: ahogyan érkeztek a kérések, úgy posztoltam azokat. Noémi az egyik szívem csücske, 4 éve ismertem meg őt és a szüleit a játszótéren. Amikor a szülei elmondták, hogy belevágnak az őssejtterápiába, a lehetőségekhez mérten igyekeztem segíteni. A második kezelést megelőzően kaptam helyi képzőművészektől alkotásokat, melyeket licitre ajánlottunk, ennek a folyamatnak a lebonyolítását végeztem. Zsombi esete annyiban más, hogy őt pont egy ilyen licitfelajánlás kapcsán ismertem meg. A Polgárok Sajószentpéterért Facebook-csoporthoz közel egy éve csatlakoztam: az egyik tagunk zsinórtechnikával díszített üvegéért 250 ezer forintot gyűjtöttünk össze a lelkes adományozók közreműködésével. Az átutalt összeg hatalmas összefogást jelez, és Zsombi gyógyulásáért így mi is tettünk egy apró lépést.

Borsodihír: Mondhatnánk: kétgyerekes anyuka, nincs elég dolga? Él benned a gondoskodás azok iránt is, akik nem a “tieid".
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: Naná, hogy millió dolgom van, ahogyan sok más, hozzám hasonló családanyának is, nem unatkozom, de a segítő tevékenység inkább feltölti az energiaszintem. Elhivatottság lenne? Lehet, mindenestre szeretnék útmutatást adni a gyermekeimnek, és minden vágyam, hogy idősebb korukban büszkék legyenek rám.

Borsodihír: A saját gyerekeid nem veszik rossz néven, ha összegyűlik a házban a sok-sok, ajándéknak szánt játék? 
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: A kezdet nem volt zökkenőmentes, mostanra azonban Balázsom már maga készíti össze a megunt játékokat, sőt: bolhapiac szervezésén is elgondolkodott. Bencus, ő a veszedelmesebb, amit mi kiteszünk, ő visszateszi nagy mérgesen, és ránk szól határozottan, hogy NEM! Ha hozzám kerülnek felajánlott játékok, azt nem mutatom meg nekik, ezzel próbálom elkerülni a veszekedést.

Borsodihír: Felértékelődött az utóbbi, nehéz időkben a civil erő: akarnak, tudnak összefogni körülötted az emberek a másik emberért?
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: Határozottan segítőkészebbek a környezetemben az emberek a koronavírus megjelenése óta, hiszen rengeteg minden átértékelődött: ami korábban fontos volt, mára már lehet, hogy egészen más megvilágításba került.

Borsodihír: Tavaly decemberben te lettél az év önkéntese a megyében. Hova tetted az oklevelet? És az érzést? 
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: Az önkéntes munkám elismerése nagyon jól esett, meghatódtam. A sógornőm és az egyik barátom ajánlásukkal közösen jelöltek díjra, melyet ezúton is szeretnék nekik megköszönni. Mivel nálunk a családi hadszíntér a konyha, így az oklevél oda került, a falra.

Borsodihír: Tapasztalatod szerint mi jelenti/jelenthetné – a tárgyakon kívül – a valódi segítséget egy rászoruló számára? 
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: A munkámból adódóan, bátran ki merem jelenteni, hogy sokszor az is elég, ha meghallgatjuk azt, akinek problémája van. Valódi segítséget jelenthet, ha a megfelelő szakemberhez irányítjuk. Persze mindenhez szükséges akaraterő is, hiszen enélkül egyik nehéz helyzetből sem lehet kikeveredni. Higgyük el, hogy minden rendben lesz, és higgyük el azt is, hogy nincs lehetetlen!

Borsodihír: A lehetetlen élethelyzetek egyre gyakrabban szembe jönnek velünk. Mit gondolsz, alapvetően mi vezet a nincsig? És lehet-e még belőle önerőből is VAN?
Bertáné Eszlári Zsuzsanna: Mindenki életében adódhat olyan élethelyzet, amivel nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet megküzdeni. Gondolok itt például a munkahely elvesztésére, a megromlott családi kapcsolatokra, válásra, betegségre, esetleg egyik szerettünk hiányának feldolgozhatatlanságára. Ezek a tényezők nagyon mély szakadékba taszíthatják az embert. Nem nehéz tehát eljutni a Nincsig – mégis hiszem, hogy mindig minden körülmények között ott kell legyen az a bizonyos fény az alagút végén. Hinni abban, hogy jobb lesz.

Bereczki-Csák Helga