Van hely a világon, ahol a turista a látványosság

Nem elég, ha az emberben benne van a mehetnék. Nyitottság, tolerancia és – igen, igen! – nyelvtudás is kell hozzá, de a kalandvágy sem árt – sorolja a 39 éves angoltanár, kérem is, hogy a pénzt ne hagyja a végére, de azt mondja, mindent maga szervez, és mivel jó előre intézi a foglalásokat, nem egyszerre kell kiadnia nagyobb összeget, ami jelentős könnyebbség. A turistacsapdák, a „lehúzások”, az utcai árusok kikerülése mind-mind rutin kérdése.

Gyors leltár

A jellemzően egyedül útra kelő Máté Attila első nagyobb túrája 21 éve Dániába vezetett, igazi izgalmakban volt része Bolíviában, ahol az akkori tömegtüntetések miatt bezárult az ország (se ki, se be), a leginkább lenyűgöző élményként pedig Indonéziát és a perui inka hagyatékot említi. – Debrecenből nézve ezek az emlékek, mint mondjuk a Machu Picchu tetején állni, hihetetlennek tűnnek. De ne menjünk olyan messzire! Európából a flandriai rész a kedvence (Brugge, Gent) és Skócia.

Kell az angol!

– Kizárt dolog nyelvtudás nélkül ennyi helyre eljutni. Aki Ázsiának nekivág egyedül, az csak azért meri meglépni, mert tudja, ahogy képes kommunikálni, ismerkedni hasonszőrű utazókkal. A hostelekben nincs az embernek a reggelinél külön asztala. Odaülnek hozzá mások, akik megkérdezik, honnan jöttél, mit láttál, mik a terveid. Hol dán turistához, hol vancouveri kalandorokhoz csatlakoztam.

Szegények, mégis jól érzik magukat

Attila legutóbb ázsiai körútja alkalmával jutott el Mianmarba (az egykori Burmába), aminek határai csak az utóbbi években nyíltak meg, a katonai diktatúra lehelete a mai napig érezhető az országban; nem csoda hát, hogy nem ajánlja a külügyminisztérium ezt az úti célt, hiszen Afganisztánt idéző tartományaiban még mindig előszeretettel robbantgatnak. – Magyarországon még képviselet sincs, Európában is alig, így Thaiföldön sikerült vízumot szereznem, Bangkokból repültem Mandalay-be, ami Mianmar második legnagyobb városa, az utolsó királyi székhely. A számozott utcákon közvilágítás nincs, mindenki lepusztult motorokkal közlekedik, ezek és a boltok fényénél zajlik az éjszakai élet. A turista, főként az európai, errefelé látványosság. Nem ritka, hogy többen megállnak a vendéglátóhelyen, és meredten néznek. Buli? Diszkó? Arról szó sem lehet. Ezt most még az erős vallásossággal, a buddhizmussal indokolják a helyiek, de sokáig nem tartható fenn ez az állapot, hiszen ahogy nyit Mianmar, egyre több a külföldi kíváncsiskodó, akiket hamarosan szórakoztatni kell – vélekedik Attila.

– Mianmar aránylag felfedezetlen része a világnak: az idő megállt körülbelül 1970-ben, a táj azonban gyönyörű, a helyiek pedig – a szegénység ellenére – remekül érzik magukat a bőrükben. Az idegenekkel közvetlenek, kedvesek. Utam legfontosabb állomása Bagan volt, ahol a 11-13. században mintegy 10 ezer sztúpa (a legrégebbi buddhista vallási szentély) épült, ebből kétezer még ma is megvan egy nagyjából 40 négyzetkilométeres területen. Ezt a turisták biciklivel járhatják be, mindenki a maga tempójában. Belépő nincs. Való igaz, Ázsiába el kell jutni, de ha már ott vagyunk, jóval olcsóbb az élet, mint itthon (Ez Dél-Amerikára is igaz). Ezer forintból jól lehet lakni étteremben, 100-150 forint egy sör, 300 forint egy koktél. Az élet az utcán zajlik: a földről árulnak szinte mindent a fűszertől a húsig, de a hal-csirke-vonalon maradó turista gyomrának biztosan nem esik baja.

Aki most legyint, hogy úri passzió az utazás, gondoljon arra, mindenkinek megvan a maga hobbija. Attila elmondta, ha a 100 ország nem is lesz meg (Afrikába egyáltalán nem vágyik), Mexikóba, Japánba és Dél-Koreába, Ausztráliába és Új-Zélandra még szeretne eljutni.

- BCSH -