Mert a miskolciak sosem adták fel az álmaikat

A fennmaradás, a túlélés önmagában bizonyosság arra nézve, hogy mindig a múltra építkezve érdemes jelent formálni és jövőt tervezni – mondta Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kultúráért felelős államtitkára a kétszáz éves Miskolci Nemzeti Színház jubileumi díszelőadása előtti ünnepi köszöntőjében augusztus 24-én.

Hangsúlyozta: sok diadal és válság tanúja volt a teátrum, amely számos nemzedéknek hirdette a "művészet időtlen csodáját" fennállásának két évszázada alatt. Závogyán Magdolna kiemelte, véletlenül és méltatlanul nem marad fenn kétszáz évig egyetlen intézmény sem. A megújulás az örökséget megtartva és megbecsülve lehetséges, az örömteli és értékteremtő alkotómunkához pedig a hagyományok feltétlen tisztelete adhat keretet – fűzte hozzá.

Az államtitkár kitért az 1843-as tűzvész és az azt követő újjáépítés történetére, mely – mint mondta –számára a fizikai megsemmisülést legyőző szellemi, lelki folytonosságot és a közösségi összefogás és akarat diadalát szimbolizálja a pusztulás fölött. Závogyán Magdolna úgy fogalmazott, a tűzben az épület, az anyag veszett oda, a város elkötelezettsége a magyar nyelvű nemzeti színház ügye iránt azonban nem vesztett lendületéből. A tűzvész utáni forradalom és "pénzszűke" ellenére "a miskolciak nem adták fel álmaikat". A színház újjáépült, így 1857. szeptember 3-án a teátrum immár Miskolci Nemzeti Színház néven nyithatta meg kapuit– emelte ki az államtitkár.

Závogyán Magdolna gratulált a Miskolci Nemzeti Színház társulatának a "kiemelkedő bicentenáriumi évadhoz", és megköszönte mindazok munkáját is, akik a kihívásokkal terhelt időszakban is "a művészet csodájába vetett hittel teremtenek értéket". Az államtitkár köszöntötte Mongólia magyarországi nagykövetségének delegációját, kiemelve, hogy több módon is segítették A tatárok Magyarországban című díszelőadás tatár vonatkozásainak művészeti hitelességét.

Závogyán Magdolna hangsúlyozta, azt szeretné, hogy a "sokat megélt" színház még évszázadokon át "hirdesse a kultúra közösség- és identitásformáló erejét". Emlékeztetett arra, hogy az idei évben több bicentenáriumot is ünneplünk: Madách Imre és Petőfi Sándor születésére, valamint meghatározó életművére, és nemzeti imádságunk, a Himnusz keletkezésére emlékezünk.

Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott, a teátrumnak "rendkívüli közösségformáló ereje van a városban". A miskolciak sajátjuknak tekintik a színházat, ez pedig abból ered, hogy a mai miskolci polgárok elődei "együtt, közös akaratból" építették a színházat - fűzte hozzá.

Veres Pál, Miskolc polgármestere ünnepi beszédében kiemelte, a mai Magyarország első kőszínháza "a legsötétebb időkben is lobogó fáklyaként őrizte a kultúra, a művészet, és az emberség, az emberi értékek fényét".

A polgármester hangsúlyozta, büszkék rá, hogy közadakozásból, a miskolciak összefogásából épülhetett meg és épülhetett újra a színház. Emellett arra is büszkék, hogy a teátrum a rezsiválság idején szintén közadakozásból, a miskolciak összefogásával maradhatott nyitva – fűzte hozzá.

Veres Pál emlékeztetett arra, hogy az idei évet a kultúra évének nyilvánították a színház tiszteletére. Hozzátette, a színházlátogató közönség véleményét tolmácsolva büszkén mondhatja, hogy a Miskolci Nemzeti Színház az ország egyik legjobbja lett az elmúlt években.

Az ünnepi köszöntők után a bicentenáriumát ünneplő Miskolci Nemzeti Színházban délután öt órától a Szőcs Artur rendezte A tatárok Magyarországban című darabot láthatta a közönség. Kétszáz évvel ezelőtt ugyancsak Kisfaludy Károly ezen művével nyitotta meg kapuit a teátrum.