A Columbia űrsikló legénysége már felszálláskor halálra volt ítélve
2003. február 1-jén, helyi idő szerint reggel 8 óra 59 perckor eltűnt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA radarjáról a küldetéséről visszatérő Columbia űrsikló. A Columbia útjából már csak 16 perc volt hátra, de soha nem érte el a Kennedy-űrközpontot: a Földre való visszatérés közben felrobbant, a fedélzeten lévő hét űrhajós életét vesztette. Ez volt az amerikai űrsikló-program második halálos áldozatokat követelő balesete, a Challenger 1986-os tragédiája után.
A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből – Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon – négyen voltak újoncok. A 16 napos STS-107 misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble-űrteleszkópot is.
Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza. A tragédia után derült ki, hogy az űrrepülőgépet a felszállás során érte a végzetes sérülés: a külső üzemanyagtartályról leváló és aláhulló szigetelésdarab találta el az űrhajó bal szárnyát, amelynek megsérült a hővédelmi funkciót is ellátó egyik eleme. A küldetés végén, a leszállás során – a hővédő burkolaton keletkezett rés miatt – a légkörbe belépő űrsikló belső szerkezeti elemeihez is eljutott a szélsőségesen magas hő. A rendkívül forró plazma bejutott a szárny belsejébe. Ott a hő előbb a szenzorok vezetékeit égette át, majd a szárny főtartóját is megolvasztotta, amelytől az letört, és az űrsikló a keletkező kaotikus légerőktől a levegőben darabjaira hullott szét.
A baleset Texas állam légterében, 63 ezer méter magasan következett be, majd az űrrepülőgép roncsai, valamint a holttestek maradványai három szövetségi állam területén szóródtak szét. A balesetet követően nagyszabású kutató-mentő akció vette kezdetét, amelynek során a fellelhető roncsok nagy részét valamint a holttesteket megtalálták .
A Space Shuttle, vagy az űrsiklóprogramot 2011-ben végleg leállították. A NASA összesen hat ürrepülőgépet épített meg, amelyek közül öt repült a világűrben, 1981 óta összesen százharmincöt alkalommal. A program feladatai közé tartozott az állandó személyzet cseréje a nemzetközi űrállomáson, az utánpótlás és az állomás elemeinek odaszállítása, műholdak pályára állítása és karbantartása, illetve különböző kísérletek és mérések alacsony Föld körüli pályákon. A harminc év alatt két űrrepülőgép semmisült meg: A Challenger 1986-ban és a Columbia 2033-ban.
