Akik kirúgják a Hajdú-székház oldalát
Cívishír: Van különbség, amikor a Csík Zenekar tagjaként áll a színpadra, és amikor Kunos Tamás zenél a barátaival? Más a közönségnek elvárása, a légkör?
Kunos Tamás: Nem a közönség elvárása más. Amikor a barátaimmal állok színpadra, kizárólag autentikus népzenét játszunk, olyan emberekkel, akikkel ismerjük egymás rezdüléseit is. Az egyes számok kevésbé megszerkesztettek, irányvonalak vannak, sokkal szabadabb örömzenélésről van szó, improvizatívabb játékmóddal. Mivel ilyenkor több feladat hárul rám, ez nagyobb koncentrációt is igényel, hiszen nem „csak” játszom egy zenekar tagjaként, hanem például én konferálok. Mindenképpen nagyobb felelősség ez.
Cívishír: Szereti, és egyáltalán mennyire tartja fontos eseménynek a magyar népzenei életben a debreceni Folkmásfélnapot?
Kunos Tamás: Öt-hat évvel ezelőtt a Csík Zenekarral léptünk föl. Bár a helyszín miatt a vendégek száma behatárolt, mindig nagyon jó a közönség, mivel erre e rendezvényre olyanok látogatnak el, akik nem az utcáról beeső kíváncsiskodók, hanem valamiképpen kötődnek a népzenéhez, közel áll hozzájuk ez a műfaj. Ebből adódóan mindig nagyon közvetlen, oldott a hangulat, hajnalig tart a közös mulatság. Eseményként azért fontos a Folkmásfélnap, mert hagyományt teremtett. A debreceniek már számítanak rá, évről évre várják. Nekem személy szerint azért is fontos, mert 2011-ben itt ismerkedtem meg a Hajdú Táncegyüttes tagjaival, akikkel azóta is ápoljuk a barátságot.
Cívishír: Mennyire nehéz vagy könnyű a mai zenei életben értéket képviselni, közvetíteni népzenészként?
Kunos Tamás: A Csík Zenekar tagjaként sem bíztuk magunkat soha a szerencsére, mások jóindulatára. Kitűzzük a művészi, szakmai célokat, ezekhez igazítjuk a megvalósítás módját, de nem mindenáron. Ez szerencsére egyre inkább találkozik a közönség ízlésével, szeretetével. Ez élteti az új terveket. A külső elvárásokkal sosem foglalkoztunk, a minőségből nem engedtünk. Azt persze észrevesszük, hogy a világ gyorsul, változik. Épp ezért fontosak az olyan visszajelzések, amilyet a minap kaptam: Pécsett jött oda hozzám egy fiatal pár. Elmondták, hogy bár nem népzenén szocializálódtak, a mi feldolgozásainkon keresztül a népzene szerelmeseivé váltak.
Cívishír: Számít az, hogy ebben az évben Kossuth-díjat kapott a Csík Zenekar tagjaként? Változott valami?
Kunos Tamás: Természetesen nagyon büszke vagyok, hiszen ez az egyik legrangosabb hazai elismerés. Felemelő érzés, de járom a saját utamat tovább, ahogy eddig is. A díjat azért kaptuk, ami számunkra természetes: a szívből jövő hittel muzsikálásért, elkötelezettségért. Ezen semmi nem változtat.
Cívishír: A Kunos Tamás és barátai formációban a "barátai" személye folyamatosan változik. Mikor milyen alapon választja ki a zenésztársakat?
Kunos Tamás: Viccesen úgy tudnám összefoglalni: akik éppen ráérnek. Van egy kör, akiket 25 éve ismerek, akikkel egy „vonóhosszon” rezdülünk. De igyekszem a fiatalok felé is nyitni: Debrecenben egyik vendégem Vizeli Balázs, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszakának tanára, a Szeret prímása. Az ő tanítványa, a prímásversenyt nyert Mihó Attila, akit csak nemrégiben ismertem meg, szintén közreműködik a koncerten. A zene nyelve gyorsan és könnyedén áthidalja a távolságokat. Mellettük Csendesné Tóth Lilla, Szabó Dániel, Molnár Péter, Makó Péter lesznek zenésztársaim a hétvégén.
Cívishír: Debrecen után mi következik?
Kunos Tamás: Kedves mesteremen, Mező Ferenc „Csángálón” sajnos tavaly Parkinson-kórt diagnosztizáltak. Áder János köztársasági elnök fővédnöksége mellett az ő megsegítésére rendezünk koncertsorozatot. December 5-én Budapesten többek között Sebestyén Márta, a Csík Zenekar, a Muzsikás Együttes és Lajkó Félix is közreműködik. December 6-án Győrben, 7-én pedig Debrecenben lesz koncert ugyanezen céllal az „Összefogás hagyományőrző mestereinkért” sorozat keretein belül.
Fellépés: November 9., szombat, 21.30, Hajdú-székház, Hatvan utca 32.
-patrikov-
