December 21.: Ceausescu bukása
Éppen 35 éve, 1989. december 21-én szabadultak el az indulatok a román fővárosban, ahol aztán 24 óra múlva elkergették a véreskezű kelet-európai diktátort és feleségét, majd később elfogták őket, és kivégezték.
A végjáték Temesváron kezdődött december 16-án. A kommunista rendszert nyíltan bíráló Tőkés László lelkészt a pártállam nyomására püspöke felfüggesztette. Tőkés Lászlónak el kellett volna hagyni gyülekezetét és a parókiát. Erre nem volt hajlandó, és eleinte a presbiterek, majd más temesváriak (nem csak reformátusok és nem csak magyarok) élőláncot alkotva folyamatosan őrizték a Tőkés családot.
A békés tüntetésből, zavargás és felkelés lett, mert a hatalom a katonaságot is bevetette, és a tömegbe lőtt. Ceausescu tévébeszédében külföldről irányított fasisztáknak, terroristáknak és irredentáknak nevezte a temesvári felkelőket, majd december 21-re a bukaresti Palota térre munkásnagygyűlést hívott össze magának.
A mintegy 100 ezres fős tömeg előtt elítélte a temesvári „vandálok” és „huligánok” cselekedeteit. A „szocialista forradalom” és a román „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” eredményeit ismételgette, és fizetésemelést ajánlott a munkásoknak.
Az emberekre azonban ez már nem volt hatással, csak az első sorokban állók (civil ruhás titkosrendőrök) éljeneztek és tapsoltak.
Miközben a tömeghez beszélt, valahol hátul petárdarobbanás hallatszott, a hangszórók zúgni kezdtek, mire a tömeg megrémült, a sorok megbomlottak. A televízió egyenes adása ekkor megszakadt, és csak kb. 3 perces szünet után folytatódott. Többen Temesvár nevét kiabálták, mások fejvesztve próbálták elhagyni a teret, eldobálva a zászlókat és a jelszavas táblákat.
A Ceaușescu házaspár reakciója az erkélyen emlékezetes volt: hasztalan próbálták visszaszerezni az irányítást a felbolydult tömeg felett olyan felszólításokkal, mint „Halló, Halló!”, vagy „Maradjon mindenki a helyén!”. Ceaușescu végül be tudta fejezni a beszédét, de azt már csak az elöl álló pártaktivisták és polgári ruhába öltöztetett titkosrendőrök hallgatták és tapsolták meg.
A szétszéledő tömeg egy része ellepte a környező utcákat, és antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kezdett kiabálni:
„Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép, le a diktátorral!”
Ahogy teltek az órák, egyre több ember ment ki az utcára, és egész éjszaka tüntettek, miközben a karhatalmisták vadásztak rájuk, a katonaság pedig tankokkal vonult Bukarest utcáira. Másnap egyre nagyobb tömegek indultak Bukarest központja felé, áttörve a rendfenntartó erők kordonjait. Még délelőtt a katonaság átállt, a felkelők pedig megrohamozták a pártszékházat. Ceusescu és felesége helikopteren menekült el, de mivel teljes légzárat rendeltek el, le kellett szállniuk. Targoviste mellett végül elfogták, három nap múlva pedig kivégezték őket.
