Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ez aztán cirkusz a legjavából!

| 2023. 03. 25. | 13:31:00
Szaltó a lóháton, motorosok a zárt gömbben, táncoló lovak, tripla szaltó a kupolában, kutyaiskola, macskakunszt – mindez a Magyar Nemzeti Cirkusz előadásában, Miskolcon.
Ez aztán cirkusz a legjavából!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ízig-vérig magyar, de egyben nemzetközi is. Nincs állandó helye, ám mindenhol ott van. Könnyeden szórakoztató, ugyanakkor műfajában a világ élvonalába tartozik. Ez természetesen a Jászai Mari- és Kossuth-díjjal elismert Richter József Magyar Nemzeti Cirkusza, amely április 2-áig Miskolc vendégszeretetét élvezi. De azt is mondhatnánk, hogy aki a világ mai cirkuszművészetének a tetejét jelentő porondjelenetekre kíváncsi, az április 2-áig láthatja a Richter család és barátai műsorát a diósgyőri stadion közelében felállított sátorban.

Mi már az első előadáson ott voltunk!

A zsinóros mentébe, vasalt fekete nadrágba bújt – később kiderült, ő az egyik artista – fiatalember fogadta a vendégeket. A sátor előterében mi is vettünk egy-egy csomag pattogatott kukoricát, hozzá innivalót, mert ezek hozzátartoznak a cirkuszi szórakozáshoz. Magyaros népviseletbe öltözött, felettébb csinos hölgyek segítettek helyünk megtalálásában, majd miután a párnázott székekben kényelembe helyeztük magunkat, fedeztük csak fel, hogy élőzene, mégpedig a Várszegi János vezette, Magyarország egyetlen cirkuszi zenekara szórakoztatja a teltház közönségét. Igen, teltház, hiszen Richter József Magyar Nemzeti Cirkusza garancia a színvonalas szórakozásra, és sokak számára hívószó is. 

Az elsötétedett a színpad és a pergősebb zene jelezte, kezdődik az előadás. Fény világította meg a népviseletbe bújt cirkuszművészeket, ahogy körbehordozták nemzeti zászlónkat. A mozgalmas és szemnek tetszetős látvány annyira magával ragadó volt, hogy észre sem vettük, a légtornász lány már a levegőben van, az anatómiai tanulmányba illő izomzatú fiú társa pedig lent biztosítja lendületes, kecses mozgását. Az emberi ruganyosság és erő határait feszegető produkció után pillanatok alatt iskolává alakult át a színpad. A parányi padokat apróbb és nagyobb kutyusok töltötték meg, akik vakkantásokkal feleltek a tanár úr kérdéseire. És hogy ne csak az elmét pallérozzák, hanem a testet is, a testnevelés órán a zene ütemére kétlábon ugrabugráltak.

Később a cicák is bemutatták mennyire ügyesek. A macskaidomárok hozzáértő munkáját dicsérte a legöntörvényűbb házikedvencek mozgásigényének a sétálópadló és a két ugrózsámoly adta lehetőségek közé terelése. Az állatokkal együtt végzett produkciók közül kétségtelenül ifjabb Richter József telivéreinek terelése, sorba rendezése, majd két lábon történő sétáltatása, táncoltatása kapta a legnagyobb tapsot, de a lovak, dromedárok és a láma közös fellépését is a szívükbe zárta a közönség.

Időnként feltűnt a mindig más gúnyát magára húzó és folyton csetlő-botló bohóc is, akiről mindannyiszor kiderült, hogy hihetetlenül ügyes, ráadásul hajlékony testében hatalmas erő is lakozik, harcművész, labdazsonglőr, és ha kell, a közönséggel is remek kapcsolatot tud kialakítani.

Ahogy haladtunk előre az időben, a produkciók úgy ragadtak magukkal bennünket. Az, hogy már hosszú ideje csak pihen mellettünk a kukoricával majdnem teli papírzacskó, az természetes, hiszen tekintetünket hol a porondra, hol a kupolára szegezte a látvány. Apropó kupola! Légtornászok a szédítő magasságban, hinta, ugrás, szaltó kettő vagy három, az elkapó társsal ismét hinta, repülés a levegőben, hinta, a végén pedig stabil „landolás" a támaszpontul szolgáló vékony rúdon. Ja, és mindezt fekete csuklyával is a fejen! Huuuu! Ezt már nem lehet überelni – mondtuk egymásnak.

Aztán kiderült, hogy de!

A színvonal maradt, a helyszín és a műfaj azonban változott. Az est csúcspontja kétségkívül a Richter család közös fellépése volt. Ezzel a produkcióval – tudtuk meg a speakertől – a világ számos nagyvárosában léptek már fel, és a legrangosabb cirkuszmegmérettetéseken hozták el az első, a fő- és a kiemelt díjat. A zene, a tánc, az akrobatika, a lovasbemutató, a lovasakrobatika, a voltizsálás, a művészek öltözete lélegzetelállító művészi összhangot közvetített, és megmutatta, mit is tud valójában a Richter család, ha tagjai összeadják tudásukat.

És itt engedjenek meg két személyes élményt. Vágtató ló hátán állni nem könnyű, de úgy, hogy egy és neki is még egy ember áll a vállán, már-már a fizika határait súrolja. A másik is ez a kategória, csak éppen a szaltót ugrani a lóháton..., na, akkor tényleg bent ragadt a levegő is. És még nincs vége! Óriási gömb került a porond közepére, majd felemelkedett a magasba. Kiderült, ez a halálgömb. És miért? Motorosok száguldották be a gömb belsejének minden négyzetcentiméterét.

Előbb ketten, majd hárman, és azt hittük, itt a vége, mert szinte teljesen betöltötték az összezárt két félgömb belső terét. De nem, még ketten érkeztek hozzájuk a gömbkapun, és öten kezdtek eszeveszett száguldásba. És még ezen is csavartak egyet a motorosok! Hogy mit? Az maradjon a mi titkunk. Pontosabban legyen az önök kíváncsisága!

BH