Könyvet írt dr. dajcstomi

Szóval, nem vagyok fiatal (szigorúan „már” nélkül). És annyira örülök neki. 47 éves lettem, végre-valahára elmúltam fiatalnak lenni (azt hiszem, a kelleténél egy kicsit tovább tartott). Ami mára lettem, abban a fiatalság mint többen a kevesebb van benne. És ötven- és hatvan- és hetven- és nyolcvanéves is akarok majd lenni. És nem kezdek el bőrszerkóban motorozni, nem akarok tetoválást, és soha nem fogok kertészkedni. Ha bármelyiket megpróbálnám, tessenek szívlapáttal hátba verni! Szeretem a szüleimet, szeretem a testvéremet, szeretem a gyermekeimet. Szeretem Erikát. Szeretem a városomat, szeretem a csapatomat, szeretem a barátaimat. Szeretem a hazámat. Szeretem a munkámat, szeretem a feladataimat, szeretem a kollégáimat. Szeretem az embereket. Szeretem a Rolling Stonest, szeretem Ambrose Bierce-t, szeretem a Halászkirály legendáját. Szeretem a dobostortát. Ez a könyv a szereteteim története.

Deutsch Tamás: dr. dajcstomi – akkor és most
Ulpius-ház, 2013