Ötven éve halt meg a legendás magyar színész
Ötven évvel ezelőtt, 1976. június 4-én hunyt el a magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja. Latinovits Zoltán. A Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas színész a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét. Máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék vagy véletlen baleset következtében hunyt el, és erre a halála körülményeit részletesen vizsgáló Szigethy Gábor Anatómiai vázlat című értekezése sem nyújtott megbízható választ. Jóval később, a 2010-es években a Kossuth Rádió egyik műsorában a vonatot továbbító mozdonyvezető az öngyilkosságot erősítette meg: „Föltartott kezekkel, szemben velem lépett a mozdony elé, jóval féktávolságon belül…” – nyilatkozta. (Wikipédia)
Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én Budapesten született, saját elmondása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”.
1959-től kezdve egészen haláláig filmezett. Közben több színházban is játszott: 1957–1959 között a Debreceni Csokonai Színházban, 1959–1961 között Miskolci Nemzeti Színházban, 1961–1962 között újra a Debreceni Csokonai Színházban játszott. 1962–1966 között a Vígszínház, 1966–1968 között a Thália Színház, majd 1969–1971 között megint a Vígszínház tagja volt. 1972–1973 között a Veszprémi Petőfi Színház társulatában játszott, majd 1974–1975 között az Irodalmi Színpadon. 1976. február 27-től Fővárosi Operettszínház tagja.
Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte. Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe (Júlia Ruttkai Éva volt), a Játék a kastélyban (Ádám), a Mario és a varázsló (Cipolla), a Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála (Willy Loman). Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta. Veszprémben megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem című drámáját vitte színpadra. Első rendezése az év nagy színházi eseménye volt.
Bár a színházi színészetet sokkal előbbre sorolta, a magyar filmművészet számára is maradandót alkotott: először Krisztyán Tódorként az 1962-es Aranyember-feldolgozásban, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, az Alfa Rómeó és Júlia, a Szindbád, A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.
Halála után Pilinszky János, Illyés Gyula, Örkény István és a magyar irodalom számos jeles alakja búcsúztatta. Illyés Gyula Búcsú L.Z.-tól c. expresszionista versében emlékezik a magyar nemzet színész óriására.
