Ami később naggyá tette Hitlert: százéves a müncheni sörpuccs
1923. november 8-án kezdődött Münchenben az Adolf Hitler által szervezett híres „sörpuccs”, mely során a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) és a vele szövetségben álló Kampfbund más tagszervezetei megkísérelték átvenni a hatalmat Bajorország fővárosában. A Mussolini példája nyomán elgondolt államcsíny – a rendfenntartó szervek lojalitása miatt – végül kudarccal és Hitler bebörtönzésével végződött, egyúttal pedig megteremtette a később hatalomra jutó nácik „eredetmítoszát.”
A későbbi diktátort hazaárulás vádjával bíróság elé állították, és ötéves börtönbüntetésre ítélték, amiből – Landsbergben – végül csak 9 hónapot töltött rácsok mögött. Hitler számára a sörpuccs következményei sokkal nagyobb hasznot hoztak, mint a szervezkedés maga, hiszen az ellene folyó eljárás során szabadon hangoztathatta nézeteit, és elterjeszthette azokat Bajorország határain kívül is. A náci vezér „meghurcoltatása” nyomán kilépett a vidéki elszigeteltségből, demagóg szónoklataival pedig sokak szemében nemzeti hőssé, majd szabadulása után országszerte ismert politikussá nőtt; pere tehát fontos állomás volt azon az úton, melynek végén 1933-ban megszerezte a hatalmat.
Nem véletlen, hogy miután Adolf Hitler megvalósította terveit, vagyis felépítette totalitárius diktatúráját, a sörpuccs sikertelen kísérlete a párt és a mozgalom legfontosabb mítoszává nőtt, melyet a Führer többek között az államcsíny 16 áldozatának heroizálásával, az ő vérükkel megfestett „véres zászló” – németül Blutfahne – szimbólumával és az elesett harcostársak síremlékéül szolgáló Ehrentempel megépítésével ápolt. Az államcsíny napja 11 évig a nemzetiszocialista Németország egyik legfontosabb ünnepének számított, Hitler bukása után pedig elrettentő példaként emlékezhetünk rá, ezen a napon ugyanis először mutatkoztak meg a gyakorlatban egy agresszív ideológia hirdetőjének szándékai.
forrás: Rubicon
