Szomorú évforduló: Magyarország 80 éve vált a náci Németország martalékává
Napra pontosan 80 esztendeje, 1944. március 19-én szállták meg a náci Németország csapatai Magyarországot, amivel beköszönt a 20. század legsötétebb időszaka. Magyarország elvesztette a szuverenitását, amit csak 1990-ben, a rendszerváltáskor kapott vissza.
A Wehrmacht vezetési törzse már 1943 szeptemberében utasítást kapott, hogy Magyarország megszállására dolgozzon ki egy hadműveleti tervet, amelynek első változata szeptember 30-án készült el. A német hírszerzés részletes információkkal rendelkezett Kállay Miklós magyar kormányfő nyugati béketapogatózásairól, ami újabb okot adott Hitlernek a megszállás előkészítésére. A terv a "Margarethe” fedőnevet kapta. Lényege az volt, hogy a német csapatok Szerbia, Horvátország, Szlovákia és a Harmadik Birodalom ausztriai területe felől a megszállás elrendelésekor benyomulnak az országba, és birtokba veszik a fontosabb objektumokat.
Hitler a megszállás egy nappal, 1944. március 18-án Klessheimbe hívta Horthyt, ahol közölte vele Magyarország megszállását. A kormányzó tehetetlen volt, csak annyi mozgástér jutott számára, hogy államfői tisztségét megtartva lehetősége maradt az események későbbi befolyásolására (így sikerült később megakadályoznia a pesti zsidóság deportálását, megszervezni a sikertelen kiugrási kísérletet, stb.).
A németek március 19-én, hajnali 4 órai kezdettel megszállták az országot. A magyar katonai vezetés és maga Horthy is értelmetlennek látta az ellenállást. A kormányzó úgy vélte, a németek Magyarország pusztításával válaszolnának az ellenállásra. Történt mindez úgy, hogy a megszállás során a magyar katonaság mindvégig számbeli túlerőben volt: nyárra a fokozatos német csapatkivonások eredményeképp a megszálló erők kevesebb mint 50 ezret számláltak.
A németek bevonulásuk után azonnal hajtóvadászatba kezdve azon politikusok és értelmiségiek (pl. újságírók) ellen, akik németellenességükről voltak ismertek. A cenzúra bevezetésével számos lap került betiltásra (pl. Népszava, Magyar Nemzet), szerkesztőiket gyakran kivégezték vagy koncentrációs táborokba vitték.
Fokozatosan szigorították a zsidóságra vonatkozó törvényeket, a Magyarországra érkező Adolf Eichmann vezetésével pedig megkezdték a zsidó kérdés végső megoldásának előkészületeit (Magyarország, egyedüli német szövetségesként, ezt korábban nem volt hajlandó megtenni).
A megszállás következményeként Magyarország megmaradt önállóságát is elvesztette, a németek korlátlanul érvényesíthették akaratukat, úgy a külpolitikában mint a magyar belügyekben. Március 19-e után fokozódott az ország kirablása is, Németország hadikölcsön címén szinte korlátozás nélkül szállította el a számára szükséges élelmiszert és nyersanyagokat.
Horthy a megszálláskor kialakult állapoton a román kiugrás (1944. augusztus 23.) okozta zűrzavar közepette, Lakatos Géza miniszterelnökké való kinevezésével próbált később változtatni, de október 15-i kiugrása sikertelen maradt. A megszállás következtében Magyarország a háborúban ragadt, az elkövetkező egy évben szenvedve el legnagyobb veszteségeit.
A magyarországi harccselekmények 1945. április 11-én Magyarbüks szovjet megszállásával értek véget. Magyarország teljes embervesztesége 900 ezer főre tehető a második világháborúban. 1944 tavaszán 450 ezer magyarországi zsidót deportáltak, hadifogságba 570 ezren, köztük 150 ezer polgári személy került. A magyarországi légitámadásoknak közel 20 ezer fő esett áldozatul. A háború újabb területcsonkítással és a nemzeti vagyon 40 százalékának elvesztésével fejeződött be.
Forrás: Rubicon, Arcanum, Múlt-Kor
