A Velencei-tó vízszintje történelmi mélyponton
A kialakult helyzet a vízhiányon túlmutatva a tó köré épült használati és fejlesztési modell korlátaira is rávilágít – hívta fel a figyelmet Boromisza Zsombor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense a Másfélfok című szakportálon megjelent írásában.
Az okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő a június 23-án közzétett cikkben hangsúlyozta: a természeténél fogva változékony, sekély tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik. Kulcskérdés, sikerül-e a tóhasználatot és a tájkezelést a természeti adottságokhoz igazítani.
Június 20-án 19 órakor az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel a 2022 szeptemberében mért negatív rekord alatt van.
Boromisza Zsombor jelezte: a nyári intenzív párolgási időszak még előttünk áll, számottevő csapadék és utánpótlás hiányában a helyzet tovább romolhat. Amennyiben a következő hónapokban a korábbi száraz nyarakhoz hasonló, havi 6-8 centiméteres nettó vízszintcsökkenés következik be, az ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat.
A szakértő rámutatott: a közbeszéd a látványos vízhiány miatt elsősorban a kiszáradás, a vízpótlás és a turisztikai problémák körül forog, a helyzet azonban ennél összetettebb.
A Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó, átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre. Természetes vízforgalma alapján a Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik – magyarázta.
A szakértő szerint a klímaváltozás miatt a kisvizes időszakok várhatóan gyakoribbá válnak, ezért a tó természetes dinamikájának megértése egyre fontosabb.
Az egyre súlyosabb gondokat ugyanakkor nem önmagukban a tó jellegzetességei és a klímaváltozás hatásai okozzák, hanem az, hogy a Velencei-tó körül az elmúlt másfél évszázadban olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések valósultak meg, amelyek egy kiszámíthatóbb, állandóbb vízszintű üdülőtavat hoztak létre. A nyílt vízfelület, a strandok, a kikötők és a horgászhelyek sokak szemében a "normális" Velencei-tó képévé váltak. Emiatt az alacsony vízállás nemcsak természeti jelenségként, hanem társadalmi és gazdasági problémaként is jelentkezik – mutatott rá.
Boromisza Zsombor szerint az alacsony vízállás ugyanakkor nem kizárólag veszteségekkel jár. Miközben valódi kockázatokat jelenthet a vízminőségre, a halállományra és az üdülési használatra, bizonyos természetes folyamatokat is felerősíthet. A 2021-2022-es alacsony vízállás idején bekövetkezett halpusztulások például elsősorban nyílt vízi és idegenhonos halfajokat érintettek, miközben a szabályozás előtti, mocsarasabb tókarakterhez jobban alkalmazkodó csuka esetében csak csekély pusztulást jeleztek. A mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerációja, valamint több védett madárfaj kedvezőbb helyzete pedig azt mutatja, hogy a tó egyes részei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti, természetközelibb állapotukhoz. Ezért nem pontos minden alacsony vízállást automatikusan ökológiai katasztrófaként értelmezni – írta.
A Velencei-tó jövőjéről szóló viták gyakran a vízpótlás körül forognak, ám ez önmagában nem jelent hosszú távú megoldást.
Rövid távon szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra a legkritikusabb helyzetek kezelésére, de ha a cél kizárólag a korábban megszokott vízállás és tókép visszaállítása, akkor ugyanaz a probléma újra és újra előállhat – figyelmeztetett. A szakértő szerint a valódi megoldás az alkalmazkodás: a vízgyűjtő területeken – főként a talajban – történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, valamint olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét – mint Boromisza Zsombor fogalmaz – "nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani".
"A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése ezért nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket" – olvasható a cikkről készült, MTI-hez eljuttatott összefoglalóban.
