Valahol belül mindenkiben ott dobog egy Máté Péter

Önsorsrontó zseni – ezzel a szókapcsolattal illetik mindazokat a tehetséges embereket, akik gazdag, mégis hiányérzettel teli, jobbára rövid életük során sokat tesznek azért, hogy munkásságukat már csak nélkülük élje meg és élvezhesse az utókor. Egy nehéz emberre, egy gyönyörű hangra emlékezünk ma, és Máté Péter sziluettjén életünk meghatározó képei tükröződnek vissza: szögletes emberi kapcsolatok, fájdalmas szerelem, búcsúzás. Nála mélyebb érzelmeket a mai napig nem hagyott előadó a magyar könnyűzenei életben annak ellenére, hogy életigenlés helyett a magány sanyarúságát, a pillanat sodrát, a lélek színeit, köztük annak feketéjét örökítette meg. Mert bármilyen keveset élt, Máté Péter nem félt kimondani. Tanulhatunk tőle.

Az aki volt

Máté Péter Budapesten született 1947-ben – magyar énekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista. Közel 150 dal szerzője és előadója. Dalai évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek. Hat éves korától magánúton, 14 éves korától zeneiskolákban tanult. 1965-ben alapította első zenekarát; az Illéssel készítette első dalait. 1967-ben készítette el első saját felvételeit, az Úgy várom, jössz-e már? és a Mondd márt, még ugyanebben az évben a Néger zongorista dala című felvétellel a polbeat fesztiválon első díjat nyert. Változatos pályája során Szocsiban és Athénban ért el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is. 1973-ban a Hull az elsárgult levél című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. Elmegyek című dala Nicolas címmel, Sylvie Vartan előadásában világsláger lett. Számos duettet is énekelt, többek között Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával és Zalatnay Saroltával.

Budapesten halt meg 1984. szeptember 9-én; szívroham végzett vele. 37 éves volt.