85 éves színjátszásunk nagyasszonya
85 születésnapját ünnepli november 23-án Törőcsik Mari. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze, a háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja a Heves megyei Pélyen született 1935-ben, katolikus családba, öt gyermeke közül másodikként. Szülei pedagógusok voltak. Nagyapja kis mozit üzemeltetett Pélyen – ettől fogva színésznő akart lenni.
Középiskolába Egerben járt: a Szent Orsolya-rend iskolájában és az angolkisasszonyok bentlakásos intézetében tanult. Az államosításkor, az apácarendek feloszlatásakor iskolája megszűnt. Ez után a budapesti közgazdasági gimnáziumba iratkozott be. Országos gépíróbajnoki címet nyert.
1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. 1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház Varsói melódia című darabját.
A Körhinta világsikert hozott számára: az 1955-ben készült, 1956-ban bemutatott filmdráma Fábri Zoltán alkotása. Az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték. A forgatókönyvet Sarkadi Imre A kútban című, 1954-ben megjelent novellája alapján Fábri Zoltán és Nádasy László írta.
1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után 1993–94-ben ő volt a Thália Színház igazgatója. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.
1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.
Első házassága adminisztratív funkciójú volt, mindössze három hétig tartott. Második férje Bodrogi Gyula (1955–1964 között), harmadik férje Maár Gyula rendező (1972–2013 között). Maár Gyulával közös gyermeke az 1973-ban született Teréz. Az 1970-es években egy vietnámi kisfiút fogadtak örökbe, és neveltek. Son később visszatért Vietnámba.
