Ilyen volt a Valami Lagymatag 3.
Óriási érdeklődés övezi a Valami Amerika harmadik részét, hiszen tíz év után újra betekintést nyerhetünk a Várnai fivérek szövevényes életébe. A stílus a régi, ahogy a poénok is ezerévesek, nem várhattunk túl sok újat ettől a filmtől, mégis az első hétvégén több mint 100 ezren voltak rá kíváncsiak, milyen lesz a folytatás.
Tíz év alatt születtek kiváló magyar filmek, amikhez hasonlítva a Valami Amerika első két része, valljuk be, középkategóriás. A közönség ma már sokkal igényesebb hazai alkotásokra vágyik, ha már rászánja magát, hogy beül a moziba. Talán ezért is érhette annyi kritika a filmet a premier napján is: az alpári poénok, a gyenge színészi játék, a kreativitás hiánya miatt, vagy csupán azért, mert többre számítottunk ennyi idő után.
Hogy nyomába ért-e az előző részeknek? Nem. A Valami Amerika harmadik részéhez pár hete már kaptunk egy kiváló és igazán kreatív előzetest, amiben elhintette pár információt a filmmel kapcsolatban, ám a moziban ülve már csalódás ért. Fordulatos, izgalmakkal teli történetre számítothattunk, ennek ellenére kaptunk egy kissé túlbonyolított, kiszámítható sztorit, ahol annyi a félbehagyott szál, hogy a végére már egyszerűen elengedtem és megelégedtem azzal, hogy sosem derül ki, mi történt az egyes szereplőkkel. A korábbi részekre ez nem volt jellemző: ott a kevesebb több elven teljesen letisztult, kerek egész történetet kaptunk, ám itt nem ez a helyzet.
A film erősen indít ugyan, de hamar el is laposodik, hiszen egy akciójelenet után az egész történet lagymataggá vált. Ezzel nem árulok el nagy titkot, hiszen már az előzetesből is kiderült: a három testvér börtönbe kerül, ami számos konfliktus forrása lesz. Előkerülnek a régi szereplők, akik mit sem változtak. A Pindroch Csaba által alakított Tamás még mindig a Bűnös várossal elért „sikerét” firtatja, párja, Eszter (Ónodi Eszter) kisbabát vár, Ákos (Szabó Győző) és Timi (Oroszlán Szonja) továbbra is szeretlek is, meg nem is kapcsolatban vannak, András (Hujber Ferenc) pedig még most sem találja a helyét a világban. Előjönnek a régi konfliktusok, újra megjelennek az ellenségek, a karakterekből már nemigen lehet többet kihozni. Tulajdonképpen nem is lenne ebben a történetben semmi érdekes, ha nem újítottak volna be pár új szereplővel. Olyan színészek vállaltak szerepet a filmben, mint Stohl András, Pokorny Lia és Nagy Ervin, akik megmentették a nélkülük unalomra ítéltetett Valami Amerikát. És megjelent Gangxsta Zolee is – bár ne tette volna...
Az alpári és félresikerült poénokon nem érdemes meglepődni. Ha visszaemlékszünk, az előző részekben is bőven kaptunk már ezekből, amiket főleg Szabó Győző és Oroszlán Szonja meglehetősen gyenge karaktere hozott. Enélkül a Valami Amerika nem lenne az igazi, a közönség pedig a moziteremben még a legpocsékabb vicceken is hangosan nevetett. Ez is mutatja, hogy bármennyire is az igényesebb filmeket keresi a hazai közönség, mégis
jól esik egy filmet nem komolyan venni. Ahogy a színészek is ezt teszik: élvezet nézni Stohl András és Nagy Ervin játékát, akikről lerí, hogy poénként fogják fel
a Valami Amerikát és ugyanolyan remekül alakítják szerepüket, mint komoly hangvételű filmjeikben.
Herendi Gábor, a film rendezője ezúttal sem nyúlt mellé: a Valami Amerika legalább akkora sikert ért el már a premier hétvégéjén, mint a szintén általa jegyzett Kincsem, ami a tavalyi év nagy kedvence volt a közönség körében.
A kérdés leginkább az: volt-e értelme elkészíteni a harmadik részét annak a szériának, ami önmagában is kerek egészet alkotott? Nos, a közönség már akkor vevő volt rá, mikor még csak az előkészületek hírét jelentették be.
Még mindig van igény arra, hogy az ember megnézzen egy pillekönnyű, szórakoztató filmet, amiben nincsenek magasröptű gondolatok: nosztalgiázni kicsit a moziban és élvezni az ott töltött másfél órát – gyenge poénok ide vagy oda.
Gönczy Anna
