Egy érzékeny ember így írt Miskolcról

120 évvel ezelőtt, 1900. március 31-én Miskolcon született Szabó Lőrinc. Költészetének érzékeny hangja a hazai líra egyik legnagyobb alakjává tette. A Nyugat második nemzedékének meghatározó alakja. Önmaga és a teljesség nyughatatlan keresése, kifinomult stíluseszközei összetéveszthetetlen hangulatot kölcsönöztek költeményeinek. A Tücsökzene című cíklusban így írt Miskolcról:

Miskolcon többször laktunk. De alig
emlékszem rá… Tűzijáték vakít:
avasi ünnep? Egyszer egy hatost
kaptam egy nénitől! És villamost
ott láttam először, s – mint csöpp gyerek –
óriási búzavásárteret.
S mit még? Majálist: lacikonyha, tánc!
Hogy bámultam a viccmondó cigányt!
És látom a Szinvát is: a fa-híd
alatt, a mélyben, fáradt habjait
keskeny szenny-csík görgette meredek
házfalak közt; de a széles meder
hogy megtelt, mikor jött az áradás!
S a környéket: egy-egy kirándulás
néha ma is idéz benneteket,
kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget,
Miskolc határa… Szülővárosom,
sose lesz szemed kóbor fiadon?