Miskolci születésű természetfotóst is díjaztak

Február 26-án este a Varázslatos Magyarország a pályázat 2010-es indulása óta 16. alkalommal rendezte meg nagyszabású díjátadó gáláját és kiállításmegnyitóját. A rangos eseménynek immár második alkalommal adott otthont a Fővárosi Állat- és Növénykert Biodómja, amely különleges atmoszférájával méltó helyszínt biztosított a 2025-ös pályázati évad lezárásának. 

Az eseményen, amely egyszerre volt a fotóművészet és a természetvédelmi elköteleződés ünnepe, Daróczi Csaba vehette át A Magyar Természetfotó Nagydíját és az azzal járó Arany Daru szobrot, míg a dobogó második és harmadik fokára Lóki Csaba és Hogya István állhatott fel.

Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatójának nyitóbeszéde után Gaál Péter, a Varázslatos Magyarország alapítója és tulajdonosa beszélt a szervezet mögött álló filozófiáról. Hangsúlyozta, hogy a VM küldetése egy olyan platform működtetése, amely a bemutatkozási lehetőségek lehető legkomplexebb eszköztárával támogatja a természetfotósok szakmai kiteljesedését, emellett kiemelt figyelmet fordít a közönség szemléletformálására és a természet értékei iránti elkötelezettség elmélyítésére.

A Magyar Természetfotó Nagydíja rangját a tekintélyes szakmai zsűri is emeli. Bár Litauszki Tibor természetfotós nem tudott személyesen jelen lenni az eseményen, a zsűri többi tagja – köztük Britta Jaschinski világhírű fotóriporter, Máté Bence és Suhayda László természetfotósok, Szilágyi Attila természetvédelmi szakember és természetfotós, Tóth Zsolt Marcell természetfilmes, valamint ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország Magazin szerkesztője – jelenlétével tette még ünnepélyesebbé a díjátadót.

A jelenlévők, Gaál Péter személyes történetén keresztül, mély tisztelettel és szeretettel emlékeztek meg a nemrég elhunyt, fantasztikus fotós életművet örökül hagyó Keleti Éváról, aki 14 éven át volt a Varázslatos Magyarország zsűritagja. Bár nem tartotta magát természetfotósnak, hitte, hogy minden jó kép ugyanarról szól: az életről, a fényről és az igaz pillanatról. 

A Magyar Természetfotó Nagydíját és a vele járó Arany Daru szobrot Daróczi Csaba vehette át, míg Lóki Csaba ezüst, Hogya István pedig bronz díjjal gazdagodott. A dobogósok elismeréseit Török Zoltán és Gaál Péter adta át. 

Számos különdíj is gazdára talált. A Fotoplus különdíjat Herpai Imre Tollászkodás című alkotása kapta, amelyet Erdősi Zoltán ügyvezető-tulajdonos adott át. A CEWE különdíjat Ekler László Mutatványosok című képéért Zoboki Zoltán ügyvezető igazgató nyújtotta át. A Nimród Fotóklub portfóliódíját Ravasz Balázs vehette át Barbalics Nándor klubelnöktől. A naturArt „Bágyi Ferenc Emlékdíj" nyertese Hogya István Telihold című képe lett. A Jane Goodall Intézet különdíját szintén Ravasz Balázs kapta Óvóbácsi című alkotásáért, Kádár András főtitkártól. A közönségszavazás győztese Pászthy Dávid lett.

A 2025-ös pályázati év során közel kétszáz fotóstól több mint háromezer fénykép érkezett be, amelyek közül a ranglista 50–4. helyezettjeinek munkáiból vetítést is láthatott a közönség. 

A program zárásaként a látogatók a Biodóm letisztult tereiben fedezhették fel azt a térbeli installációra épült kiállítást, amely 56 alkotó 206 felvételén keresztül mutatta be az idei pályázati év legszebb pillanatait. A tárlaton hangsúlyos szerepet kapott A Magyar Természetfotó Nagydíja első három helyezettjének portfóliója, de a különböző pályázati kategóriák győzteseinek válogatott alkotásai is helyet kaptak a válogatásban.

A kiállítás átfogó képet ad Magyarország tíz nemzeti parkjának lenyűgöző természeti világáról is, bemutatva hazánk élőhelyeit és természeti értékeit.

A Magyar Természetfotó Nagydíja – 3. hely

Hogya István

Miskolcon született, de faluhelyen nőtt fel, így nagyon hamar beszippantotta a körülötte lévő természet.

Gyerekkorában a szabadidejét leginkább hatalmas kertjükben töltötte testvérével: figyelték az állatokat, gyűjtötték a bogarakat, lepkéket. Édesapjuk bevezette őket a horgászat világába is, emiatt sokat jártak a Tisza-tóra, ahol magával ragadta a madárvilág. Bújta a határozókönyveket, figyelte a madarak viselkedését – természet iránti szenvedélye a madarakkal indult.

Később elkezdte felfedezni a környékbeli folyópartot, annak ártereit és erdeit. Eleinte horgászbottal, ám rövid időn belül került a táskájába egy kis kompakt fényképezőgép is, amit szüleitől kapott, s amellyel igyekezett mindent megörökíteni. Ekkor már elkezdték érdekelni a nagyobb állatok is – őzek, rókák –, ám hamar rá kellett jönnie, hogy zöldfülűként nagyon nehéz közel kerülni hozzájuk. Az első fizetéseiből vásárolt komolyabb tükrös fényképezőgépét éjjel-nappal a nyakában hordta, és igyekezett minél több időt a hobbijának szentelni. Már ekkor érezte, hogy ez többről szól, ez lett az életformája.

Az idő múlásával egyre jobban megismerte az állatok szokásait és egyre közelebb tudott hozzájuk kerülni. Kedvencei a ragadozók és a nagyvadak voltak ezekben az időkben, de mindig visszatért szeretett témájához, a madarakhoz.

Fontos számára a természetvédelem. Rengeteg odút helyezett már ki, amikből madarak tucatjai repültek világgá. Az utóbbi években kezdett el fotópályázatokon indulni. A Varázslatos Magyarország – A Magyar Természetfotó Nagydíja pályázatán idén nevezett először és nagyon élvezte az egész éves versenyt. Fotóival közelebb szeretné hozni az emberekhez a természetet és megmutatni nekik a csodáit.