Január 12.: a magyar történelem tragédiájának napja
1943. január 12-én a Don folyónál megindult szovjet támadás a magyar királyi 2. honvéd hadsereg tragédiájához vezetett. Jelentős túlerővel szemben harcoló katonáink tízezrei estek el, fagytak meg vagy kerültek hadifogságba idegen földön.
A területi revízió miatt Magyarországnak kénytelen volt csapatokat küldenie az orosz frontra a második világháborúban. A mintegy 200 ezer magyar 1942. júniusában kapcsolódott be a keleti fronton dúló harcokba.
A magyarok július 7-én érték el a Dont, de addigra már 30 ezer embert vesztettek, és a végletekig kimerültek, gyakran élelmezési és utánpótlási problémákkal küszködtek. A helyzet csak rosszabbra fordult 1942 késő őszén, amikor a sztálingrádi csatában elszenvedett kudarcokat követően a németek fokozatosan megkezdték csapataik kivonását a doni térségből.
A Vörös Hadsereg január 12-én indult meg az Osztrogozsszk-Rosszos hadművelet keretében, mínusz 35 fokos fagyban az urivi hídfőtől, és már az első napon 8-12 kilométer mélyen ékelődött be a magyar védelembe.
A 2. magyar hadsereg január 24-én gyakorlatilag megsemmisülve vált ki az arcvonalból. Pontosan a mai napig sem tudni, hány magyar katona veszett oda a doni katasztrófában. Többé-kevésbé általánosan elfogadottnak csak az az adat tekinthető, hogy 1943 márciusának elején a 2. magyar hadsereg létszáma már alig haladta meg az 54 ezer főt, és ezek jelentős része hadtápos volt. A magyar hadtörténelem legsúlyosabb vereségében tehát alighanem több mint négyszer annyi ember veszett oda, mint történelmünk másik hasonlóan sorsfordító kudarcában, a mohácsi csatában.
Jány Gusztáv parancsnokot, vezérezredest 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélték, majd 1947. november 23-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a háborús bűntett miatt emelt vád alól.
