Szopás folpackban

Mindig éljen bennünk a gyanú azokkal szemben, akik fintorognak és tejósistent kiáltanak, ha meglátják leírva azt, hogy mondjuk bikaszar vagy szopás, azokra meg főleg, akikben azonnal megizmosodik a morális fenevad, amint meztelen férfi tűnik fel egy filmben. Az álszentségnél veszedelmesebb ellensége az egészséges létezésnek ugyanis nincs. Aki a vécécsészében emberi ürüléket lát, az ágyban pedig „csak” orálisan kielégít, annak biztosan kifinomult a mindene, de az akkor is szar meg szopás, ha az irodalmi nyelv tőrt döf önnön kebelébe. Pálfi György mozijában ezek közül – bika, szopás, meztelen férfi – minden van, kivéve a szart. Mert azt más produkciókba tették. A Szabadesés ugyanis briliáns.

Molnár Piroska, akinek voltaképpen szerepet sem kell játszania, mert őt olyan zseniálisan össze- és megrendezte a saját tehetsége, folyton leugrik egy pesti panel tetejéről, de sosem hal meg. Pedig szeretne. Hát mi ez, ha nem kitolás? Ebből a lepattant világból még elhúzni sem lehet úgy, ahogy az ember akar? Nincs, mi marasztalná: az ura (Benedek Miklós) száraz kenyeret darál zsemlemorzsává a nappali közepén, de ha nem, akkor ötven gyógyszert rendez egy sorba vagy dugiban piál. Egy ilyen macsó mellett az életnél csak a halál a nagyobb öröm. – Soha nem szerettél – tetézi Piroska privát nyomorát, és igen, ebbe a feslett otthonkákkal szegélyezett szeretetlenségbe már 30 éve is bele lehetett volna pusztulni; úgyhogy egész jól bírja.

Az asszony, ha épp nem a ház tetejéről ugrik, akkor is oda tart: megszenved minden lépcsőfokot és minden emeletet. Összesen hetet. Aminek hét lakásában epizodikusan tűnnek fel az élet nagy kérdései. A szűkszavú válaszok azonban csak a kulcslyukon keresztül szivárognak. Már ha nem takarjuk el azt a szemünkkel. Van itt keresve keresett harmónia, bikától félő kisfiú, hárman-párban, nagy társaságban meztelen nő és férfi, akik senki számára nem meztelenek, éppen ezért csak egymásnak tűnnek fel; 250 ezerért a csecsemőjét magába visszaoperáltató nő, sterilszobás házasság folpackba csomagolt szopással (előtte fél szelet hónapos retket vacsoráznak, ami azért már engedi sejteni, hogy a szextől nem fog leszakadni a plafon. Mert vágják, ugye? Mindenki úgy szexel, ahogy eszik).

Mint egy nyúzott Odüsszeusz, Molnár Piroska úgy köti össze a jeleneteket, a sorsokat, amelyek hét különböző szemszögből, változatos stílusban üzenik – mit üzenik? ordítják – ugyanazt: a gyengeségek egyszerre tesznek esendővé és egyedivé. A párkapcsolatok kudarcától, a szüléstől és neveléstől, a gyermekkor lidérceitől, de még a belső békétlenségtől való félelem is igazán emberi. Ezek a hétköznapi mivoltukban unásig nyomasztó kis semmiségeink azonban azáltal, hogy a vásznon teret és szót kapnak, a középszerűség ellenpontjaivá válnak. De olyan profin, hogy a moziban fel kell húzni a térdünket, mert széltében-hosszában átrohan a lábunk alatt az őszinteség. Amihez nem vagyunk hozzászokva. Pálfi túloz, de nem hazudik. Hiszen egy pillanatig sem érzi a néző, hogy a rendező fóbiákat vitt filmre. Sőt. Felkavaróan igazat mond. Arról például, hogy akinek fáj, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. Hogy mindezt elég nyakatekert szituációkon keresztül fogalmazza meg? Hát ja. A moziban olyakor nem csak ülni kell. Gondolkodni sem árt.

A képek éppen annyira nyugtalanítóan erősek, mint maga a téma, a zene perfekt, a szereplőkről pedig épp csak annyit, amennyit – a Szabadesésben szintén játszó – Nagy Zsolt mondott egy interjúban: A sztárság kifejezés ebben az országban úgy hangzik, mint falun az, hogy kerékpár. Hollywoodi csillagok tehát nincsenek a filmben, de igazi jó színészek vannak.

A Szabadeséssel hét emelet minden ablakából sorozatot lő Pálfi a félelmek szülte álszentség agyába. Nagyon tökös.

Bereczki-Csák Helga

Az Apolló moziban október 1-jén este tartott díszbemutatót követően Pálfi György elmondta, mindössze fél év alatt készült el a film. Koreai forrásból.

<iframe width="560" height="315" src="//www.youtube.com/embed/r5VKg8KpFGE" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Szabadesés
színes, magyar-dél-koreai-francia játékfilm
89 perc, 2014 (16)
rendező: Pálfi György
forgatókönyvíró: Ruttkay Zsófia, Pálfi György
zeneszerző: Amon Tobin
operatőr: Pohárnok Gergely
producer: Pusztai Ferenc
jelmez: Szakos Kriszta

szereplők:
Molnár Piroska
Tenki Réka
Trill Zsolt
Nagy Zsolt
Bordán Irén
Jordán Tamás
Hegedűs D. Géza
Benedek Miklós
Gosztonyi Csaba
Gera Marina