Ebből a filmből megtudhatjuk, milyen manapság fiatalnak lenni
Felnőni sosem volt könnyű, manapság pedig mintha még nehezebb lenne. A felnőtté válás ideje kitolódott, sokan egyetemre járnak, és később kezdenek el dolgozni. Ha találnak is munkát, általánosságban véve nincsenek megelégedve vele, és inkább továbblépnek. De ugyanez elmondható akár a korábbi időszakról, vagyis magáról a pályaválasztásról is. Jónéhányan nem tudnak, de van, aki nem is akar elköltözni otthonról, és akkor arról nem is beszéltünk, mikor jön majd még a saját család alapítása…
Az utóbbi években számos film foglalkozott ezzel a helyzettel, többek között Reisz Gábor, akinek köszönhetjük az azóta kultikusnak tekinthető Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) című alkotását, valamint a Rossz verseket (2018). Ebbe a vonulatba illeszkedik Joachim Trier norvég rendező minden frontról dicsért műve, A világ legrosszabb embere is (The Worst Person in the World, 2021).
Julie (Renate Reinsve) egy 20-as évei végén járó nő, aki impulzív módon váltogatja iskoláit és barátait. Végül úgy tűnik, lehorgonyzik Aksel (Anders Danielsen Lie) mellett, akinek saját otthona és egzisztenciája van. Julie egy könyvesboltban kezd el dolgozni, és éppen aktuális kedvtelésének él, a fotózásnak.
A történet néhány évet foglal magába, amelyben Julie életének egy kis, de talán annál fontosabb szeletét ismerhetjük. Joachim Trier a cselekményt fejezetekre bontja, amelyet prológussal nyit és epilógussal zár. Ezzel a narratív megoldással jól érzékelteti nemcsak főhősének az állapotát, aki egyik kapcsolatból menekül a másikba, egyik egyetemi szakról vált a másikra, hanem egy egész generáció létérzetét is.
Joachim Trier ráadásul ezt megspékeli azzal, hogy egyszerre mozgatja a művét a dráma és a keserédes humor között, de ezek a hangnemváltások végig jól működnek. A világ legrosszabb embere egyszerre felnövéstörténet, szerelmi dráma, sőt nevezhetjük közérzetfilmnek is. Utóbbi a magyar filmtörténet jellegzetes filmtípusa volt, főleg az 1970-es évektől, lényege, hogy az adott korszak életérzését visszaadja. Az alkotás ugyan Norvégiában játszódik, mégis egyértelműen azonosíthatók akár Magyarországról is a felvetett problémák.
A felnövéstörténetbe való besorolás azért különleges, mert ezekben a típusú filmekben a tinédzserlétből a felnőtt létbe való átlépést jelenítik meg. Csakhogy most a 20-as éveiben járó fiatalság jár sokszor abban a cipőben, mint egy tinédzser, így válik értelmezhetővé, hogy miért lehet coming of age-történetnek is tekinteni.
A világ legrosszabb embere egyébiránt azért működik jól, mert ezek a filmtípusok, műfajok könnyen megférnek benne. Emellett hatékonyan keveri a különböző regisztereket, a szomorúságot a jókedvvel, a lehangoltságot a feldobottság érzésével, a drámai eseményeket a banálisakkal. A film – túl a fentebb taglaltakon – Aksel figuráján keresztül foglalkozik a középkorúak problémájával is, sőt a két generáció közti súrlódások hangsúlyosan megjelennek be.
A világ legrosszabb embere realista szempontból fogja meg figuráját és életét, erre remek példa a film közepén látott nagyon életszerű szakítás-jelenet. Mindezen túl éppen az is kiemeli a filmet, amikor éppen nem realista, hanem elrugaszkodik a valóságtól. Ezekben a jelenetekben szépen megmutatkozik Joachim Trier játékos formanyelve, jó példa erre a pszichedelikus, valamint a „világ megfagyasztása”-jelenet.
Érdemes hozzátenni a filmhez, a rendező nem pszichologizálja túl Julie figuráját, így néha nehéz követni a motivációit – én kevésbé tudtam közel engedni magamhoz a figurát. Renate Reinsve alakítását mindenki az egekig magasztalja, és tény, nagyon természetesen játszik, de jómagam nem éreztem olyan lehengerlőnek, valószínűleg a karakter hiányosságai miatt. Mellette egyenrangú partner az Akselt játszó Anders Danielsen Lie, aki végig hitelesen és érzékenyen játszik.
A világ legrosszabb embere jól rezonál a mai fiatalok problémáira; érzelmes, humoros és egyszerre árad belőle az életigenlés és valamiféle melankólia. Aki kedveli a skandináv filmeket, vagy Julie és Aksel korosztályába tartozik, az mindenképpen élvezni fogja Joachim Trier alkotását.
Gaál Csaba
