Dumapárbaj II.
Filmkritikát, vagy mondjuk úgy, filmről véleményt írni nem is olyan nehéz – gondolnánk –, hiszen, ha már végignézed azt a másfél órát, akkor minimum azt tudni fogod a végén: tetszett vagy nem. A két népszerű humorista (Kiss Ádám és a debreceni Hadházi László) főszereplésével készült legújabb magyar film eddig leginkább lehúzó kritikákat kapott, amire Hadházi a vetítés utáni közönségtalálkozón úgy reagált: sokkal könnyebb filmet kritizálni, mint csinálni. Efelől semmi kétség, viszont mégsem lehet elegendő indok amellett, hogy elfogadjuk: ez bizony langyos. Egy humoristák főszereplésével készült filmmel kapcsolatban, leginkább nevettetés terén óhatatlanul is nagyok az elvárások. S bár a magyar filmeknek sajnos sokszor nagyobb a füstje, mint a lángja, a honi közönség, úgy érzem, azért minden újabb bemutató előtt reménykedik egy kicsit, főleg, ha közkedvelt műfaj nagyágyúit láthatja a vásznon.
Az alaptörténet szerint a Hadházi László által megformált Kalmár Tamás egy valaha szebb időket látott humorista, saját műsorának, a Showszórónak a nézettsége azonban vészesen csökken. (Igen, a karakter egyértelműen Fábry Sándorra hajaz). Nyomában már egy ideje ott mókázik a friss, fiatal tehetség, Nagy Tóbiás, akit Kiss Ádám személyesít meg – én az Ádám által régen sokat emlegetett Nagy Dávid nevet is el tudtam volna képzelni a karakternek. A kereskedelmi televíziózás, mint tudjuk, kegyetlen világ, így a nézettség érdekében a műsorba a „friss húst” is be kell vonni – jön az ötlet a programigazgatótól, aminek persze a vén róka nem örül. A két stand up komedista csatározásai mellett a filmben fut még néhány szál, egy részük érthetetlen okokból, s ezáltal a film – és így a nézők is – csapong a történések közt.
Megtudjuk például, hogy az Eszenyi Enikő által alakított, Vigécnek nevezett menedzser imád enni, és egyébként rákos, ja és van egy kutyája is, aki a film közepe táján sajnos elpusztul. Akkor ott van a pénzét követelő mesterember, aki a film alatt folyamatosan hívogatja Kalmárt, átmászik a kerítésén, elvágja a vízvezetéket és megvandálkodja a kerti medencét, mert a „szar celeb” nem fizet az elvégzett munkáért. Kiderül továbbá, hogy hősünk közel húsz éve van együtt kedvesével (Gubik Ági), akinek azonban még nem kérte meg a kezét, és amúgy is részegen megy haza, ezért a nő besokall, és elköltözik otthonról. A tévés sikertelenségek következményeképp Tamás kénytelen kisebb haknikat is elvállalni, aminek a mélypontja egyértelműen az, amikor kétmillióért kell egész éjjel poénokat gyártani egy tó partján a halaknak (mikrofonba, hogy rendesen hallják), mert az orosz milliárdos úgy tudja, a humortól jobban harapnak.
Mindezek mellett a címben is szereplő dumapárbaj, mint olyan, csupán a film vége felé, körülbelül három és fél perc erejéig jelenik meg, azt ugyanis Vigéc hirtelen rosszulléte gyorsan félbeszakítja. Eszenyi karakterét kórházba szállítják, és a másnap reggeli látogatásnál sajnos már nincs az ágyában. Temetésén összesen hatan vannak jelen – plusz a részeg pap – , s itt „epizódszerepben” tündökölhet Aradszky László és Karda Beáta. Szerepük mindössze annyi, hogy szótlanul végigülik a szertartást, majd elsétálnak a taxihoz. Ja, a temetés során derül ki, hogy az elhunyt keresztneve Piroska volt – mindez azért, hogy elhangozhasson a poén: Isten véled, édes Piroskám…
A Dumapárbajra nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy rossz, de, hogy a jó film nem ilyen, az teljesen biztos. Egy jó film végén a néző legalább még pár percig a látottak hatása alatt van, itt viszont inkább az órájára néz és örömmel konstatálja: még nincs is annyira késő.
Anna Dóra
