Putnoki vagy bükkszentkereszti is lehet az év fája

Az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett Év fája 2026 verseny döntőjébe két borsodi fára is lehet szavazni. A verseny döntőjébe 7 fa jutott be, köztük a putnoki Gróf Serényi Béla kőrisfája, valamint a Répáshuta és Bükkszentkereszt között található Szarvas-kúti rét öreg bükkfája. 

Gróf Serényi Béla kőrisfája

A kőris, amely figyel

Nem tudom pontosan, hány éve áll itt. Azt mondják, közel százötven. De amikor reggelente elsétálok mellette, mindig az az érzésem, mintha már akkor is itt lett volna, amikor még az iskola sem létezett. A történetét senki sem írta le, mégis mindenki ismeri egy kicsit. Úgy mesélik, egyszer régen a szél hozott ide egy apró magot. Nem ide szánták. Nem várta senki. Csak sodródott, míg végül megpihent Putnokon. Sokáig nem történt semmi, végül egy nap gyökeret eresztett. A földanya akkor elgondolkodott - írják a fáról. 

– Maradhat-e az, akit senki sem hívott? – kérdezte.

Végül úgy döntött, ad neki egy esélyt, de nem akármilyet!

– Addig élhetsz – szólt a maghoz –, amíg legalább egy embernek segítesz a lelkén. Ha egyszer már nem leszel hasznára senkinek, visszatérsz a földbe.

A kis hajtás pedig nőni kezdett, és nőtt… és nőtt… és nőtt. Mire észbe kaptak az emberek, már ott állt egy sudár kőrisfa - és köré épült a putnoki technikum, mintha mindig is oda tartozott volna. Azóta figyel. Figyelte az első igazgatót, aki talán még nem is tudta, mennyi minden vár rá. Figyelte azokat, akik utána jöttek – látta a döntéseiket, a kételyeiket, és talán adott nekik egy csendes erőt, amikor megálltak alatta egy pillanatra.

Figyelte a diákokat is. Azokat, akik izgultak egy dolgozat előtt, akik a padban ülve még utoljára átnézték a jegyzeteiket, majd kilépve az udvarra egy pillanatra a fa felé néztek. Azokat, akik csalódottan jöttek ki egy felelés után. És azokat is, akik boldogan rohantak végig az udvaron egy jó jeggyel a zsebükben. Nem szólt. Soha nem szólt, de valahogy mégis segített. Végignézte, ahogy az iskola neve újra és újra megváltozik, új táblák kerültek fel, régiek tűntek el, de ő maradt, ugyanott, ugyanazzal a türelemmel. Több ezer diák ment el mellette az évek során. Voltak, akik csak elsiettek, voltak, akik leültek alá, és voltak, akik talán észre sem vették – mégis kaptak tőle valamit. Egy kis nyugalmat. Egy kis erőt. Egy kis csendet.

Ma már mi is gondozzuk, vigyázunk rá, rendben tartjuk a környékét. Talán nem is tudatosan, de érezzük, hogy tartozunk neki ennyivel, mert lehet, hogy nem mindenki hisz a mesékben, de abban sokan igen, hogy vannak helyek, ahol valahogy könnyebb egy kicsit.

Ha igaz a régi történet, akkor ez a fa még mindig él, mert biztosan van minden nap legalább egy diák, aki mellett csendben ott áll… és segít neki egy kicsit.

Fa elhelyezkedése: 3630 Putnok Bajcsy-Zsilinszky E. út 31. K: 752299 EOV, É: 328703 EOV

Faj: Magas kőris(Fraxinus excelsior)

Kora: 150 év

Magassága: 24 m

Törzskerület: 406 cm

Jelölő: Északi ASzC Serényi Béla Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola

A Szarvas-kúti rét öreg bükkfája (Bükkszentkereszt)

A Bükk-hegység szívében, Répáshuta és Bükkszentkereszt között félúton, a Szarvas-kúti rét szélén áll egy hatalmas, idős bükkfa. Kora 250-300 évre tehető. Már akkor itt volt, amikor a környéket még összefüggő, háborítatlan erdők borították.

Ez a fa nemcsak egy öreg példány a sok közül. Élő tanúja annak, hogyan alakította át az ember a tájat az elmúlt évszázadok során. Látta, amikor az ide érkező telepesek üveghutákat alapítottak, és az erdők fáját az üveggyártás szolgálatába állították - innen ered a közeli Répáshuta és Bükkszentkereszt (eredetileg Újhuta) neve is. A vidék

másik meghatározó mestersége a mészégetés volt: a környező völgyekben ma is felfedezhetők a hajdani boksák nyomai, és a közeli Mészégetők völgye is őrzi ennek emlékét. A telepesek az erdő egy részét jószágaik számára legelővé alakították - így jöttek létre a ma is látható hegyi rétek. Az így átalakított táj a későbbi évszázadokban tovább formálódott. A 19-20. században egyre intenzívebbé vált a fakitermelés, és az erdők nagy részét kivágták, majd újratelepítették. Ma a környéken sok helyen fiatal, egykorú állományok nőnek. Ha azonban megállunk ennél az öreg bükkfánál, közvetlen közelében még láthatunk egy apró, megkímélt erdőfoltot, amelynek ő maga is része: száz-kétszáz éves bükkökkel, amelyek még egy természetesebb erdő képét idézik.

Egy ilyen erdő egészen más világ. Mindig egyszerre fiatal és öreg: sarjadnak benne csemeték, nőnek sudár fák, és ott állnak a matuzsálemek is. A kidőlt törzsek nem tűnnek el, hanem lassan lebomlanak, és holtfaként is gazdagítják az erdő élővilágát. Az általunk jelölt bükkfa ebből a világból hoz egy darabot. Túlélte a táj átalakulásának minden korszakát: az üveggyártást, a mészégetést, a legeltetést, a fakitermelést. Ma a Bükki Nemzeti Park területén áll, amelyet ötven éve hoztak létre éppen azért, hogy az ilyen értékeket megőrizzék.

Mégis, aki körülnéz, láthatja, hogy a természetes erdők ma is ritkák, és különösen értékesek. Ez a fa ezért számunkra nemcsak egy múltbeli emlék, hanem egyfajta iránytű is: megmutatja, milyen volt ez a táj, és milyen lehetne újra. A Szarvas-kúti réten állva az ember egyszerre érzi a múlt súlyát és a jövő lehetőségét. Ez a bükkfa csendben emlékeztet arra, hogy az erdő nem pusztán nyersanyagként kiaknázandó erőforrás, hanem megőrzendő, természetes örökség.

Azt szeretnénk, ha minél többen megismernék ezt a fát, és rajta keresztül azt a világot, amelyet képvisel. Mert ha értjük, mit vesztettünk, talán könnyebb lesz megőrizni azt, ami még megmaradt.

Fa elhelyezkedése: Bükkszentkereszt, Szarvas-kúti rét, 48°03'51.8"N 20°34'20.3"E

Faj: Európai bükk

Kora: 250 év

Magassága: 31 m

Törzskerület: 574 cm

Jelölő: Varga József